Kutasi Tamással Budához közel, a Pilisben találkoztunk, ahol épp teleltetésre készítette elő a méhcsaládjait. Közben pedig ezer dolgot elmesélt arról, hogyan élik túl a hideg telet az apró és szőrös kis méztermelők, hogy meddig élnek egyáltalán, és hogyan bírja ő a méhcsípéseket. Minden kérdésemre válaszolt, és még akkor is mosolygott, amikor a nehéz kaptárakat pakolgatta. Egyszer azért összeráncolta a szemöldökét: véletlenül darázsnak hívtam az apróságait.
Tamás azt meséli, 12 évesen kezdett méhészkedni, a pesthidegkúti házuk kertjében. A szomszédtól elleste a szakmai alapokat, majd megvette élete első kaptárát. A középiskolában már olyan jól ment neki, hogy folyamatosan hordta a tanároknak a mézesbödönöket, amivel – állítása szerint – szépen végigbekkelte a sulit. Már akkor tudta, hogy nem akar építésztechnikus lenni. Évekig faápolóként kereste a kenyerét, miközben okleveles méhészmesterré képezte magát. Ma 270 méhcsalád „apukájaként” termeli budai mézeit az őseiről elnevezett Brunner Méhészetben.
Csípéspara a köbön
Amíg Anna, a fotósunk nem szólt, hogy ő bizony fél a méhcsípéstől, eszembe sem jutott aggódni. Tamás azt mondja, a szakács sem úgy kezd dolgozni a konyhában, hogy attól tart, megvágja magát, így ő sem fél. De persze ez benne van a pakliban, és egyébként már ottjártunkkor is csípte meg méh. Aztán, amíg beszélgettünk, egy megbolygatott család két tagja is feláldozta magát harci kedvében. Szerencsére mi, csajok megúsztuk, Tamás pedig rutinosan kiszedte a nyakába szakadt fullánkot.
Azt mondja, ha erdőbe telepíti a méheit, reggel direkt megcsípeti magát a kis barátaival, mert a fullánkból olyan erős vírusölők – a vipera mérgéhez hasonló erősségű anyagok – kerülnek a szervezetébe, amiktől 24 óráig védett lesz a kullancs által terjesztett betegségek ellen. Én persze egyből javasoltam neki, hogy egy illóolajos spray talán kevésbé lenne fájdalmas megoldás, de azt mondja, ez szóba sem jöhet.
Figyelni kell a méhek ízlésvilágára, így spray, parfüm és dezodor szóba sem jöhet, amikor velük foglalatoskodik.
Mi lesz velük a hidegben?
Miközben minden kaptár lekerült az autóról, Tamás elmesélte, hogy hogyan fogja lefedni a tetejét a házikóknak, hogy télen ne fázzanak meg az állatok, akik nem alszanak téli álmot, és időnként ki is járnak a fészkükből. Bár átlagosan 40-45 napig él egy méh, télen, mikor ők is lelassulnak egy kicsit, simán kibírják akár 6 hónapig is.
És hogy hogyan? Hát a méz segítségével! A folyékony arany ugyanis tele van ásványi anyagokkal és enzimekkel, cukortartalma okán pedig energiát is ad. A méhek pedig nemcsak összebújnak a kaptárban, de mozognak is – hisz már tudjuk: van energiájuk a mézből –, így tavasszal, amikor a fák virágozni kezdenek, indulhatnak is gyűjtögetni.
Hangyamód szorgos méhecskék
Egy méhcsalád akár 3 nap alatt képes 25 kilónyi méz begyűjtésére. Tamás ezután a lépből kipergeti, leszűri és üvegekbe tölti a sárga csodát, ami immunerősítő és gyógyhatású is. Azt mondja, 12 éves kislányának szinte alig adnak gyógyszert, hiszen olyan sok mézet eszik, hogy csak nagyon ritkán beteg.
Kevesen tudják, de a legjobb döntés, ha helyi termelőtől vásárolunk mézet, mivel a környéken termelt finomság fogyasztásával csökken az esetleges allergiára való hajlam, hiszen nem viszünk idegen pollent a szervezetünkbe.
Ha a mézet nemcsak íze miatt fogyasztjuk, hanem gyógyításra használjuk – és ezt nagyon bölcsen tesszük –, érdemes a különböző bajainkat különböző mézzel kúrálni. A magyarok kedvence, az akácméz például köhögésre, emésztési zavarokra és gyomorsavtúltengésre ajánlott, a hársméz kitűnő antibakteriális és fertőtlenítő hatású, valamint gátolja a zsírlerakódást és az érelmeszesedést, ráadásul jól működik görcsoldóként is. Az apiterápiában, ami a mézzel való gyógyítás tudománya, viszont nem kizárólag belsőleg aknázzák ki a méz jótékony hatásait, a méregtelenítő anyaggal még mézes masszázst és pakolást is bevetnek a betegeknél.
A méhek, miközben begyűjtik a virágport, elvégzik a beporzást is, ami a növények életében egyenesen nélkülözhetetlen ahhoz, hogy teremjenek. És bár ott vannak a szél által beporzott növények is, de az emberek által fogyasztott termések zöme a méhek nélkül kipusztulna. Nem lennének gyümölcsök, nem lenne dió és mandula, és jó néhány zöldség is eltűnne a kínálatból. Mindez azt jelenti, hogy az élelmiszerkészletünk egyötöde eltűnne a palettáról. A hiánybetegségeken kívül sokan szó szerint éhen halnának. Az aggodalomra pedig van is okunk – nem a csípés miatt –, mert a méhpopuláció a kétezres években világviszonylatban 20%-kal csökkent. Ami pedig a legelkeserítőbb, a tudósok jelenleg csak találgatnak, ennek mi lehet az oka. Vannak, akik a természetes élőhelyek megcsappanásával, és vannak, akik a rovarirtó szerek használatával magyarázzák a jelenséget.
Éljenek a méhek! A méz finom és gyógyszernek is kiváló, a méhekre szükség van, ha nem akarunk éhen halni, a méhcsípés pedig jó a kullancs ellen. Becsüljétek meg a kis fullánkosokat!
