Az aszexuális emberek képesek ugyan vonzalomra, ám az többnyire plátói, romantikus, esztétikai érzéseken alapul, és nem érzik azt, hogy ezt szexuálisan is ki kellene fejezniük. Sokkal inkább mások megismerésére, közel kerülésére éreznek leküzdhetetlen vágyat. Ugyanolyan érzelmi szükségleteik vannak, mint bárki másnak: randevúznak, ismerkednek, bizalmi, intim kapcsolatokat építenek ki.
Tudnak szerelmesek lenni!
Sőt, sokan közülük tartós párkapcsolatban, házasságban élnek. Ez többnyire a társadalmi nyomás miatt történik, ám az is előfordul, hogy képesek olyan partnert találni, akivel működőképes kapcsolatot tudnak fenntartani. Az aszexuálisok fizikailag ugyanis képesek megélni az orgazmust, néhányuknak nem ismeretlen dolog a szexuális izgalom sem, mindössze egyáltalán nem hiányzik nekik, vagy nem tudnak mit kezdeni az érzéssel.
Többféle típusuk van
A teljesen aszexuálisok mellett megjelennek a demiszexuálisok is, akik szexuális vonzalmat csakis érzelmi kötődés kialakulása után tudnak érezni. A szürke-aszexuálisok pedig képesek valamilyen mértékben a spontán szexuális vonzalomra. Vannak közülük, akik vonzódnak az ellenkező neműekhez, mások ritkán, rendszertelenül éreznek vonzódást, megint mások éreznek vonzalmat, de alacsony a libidójuk.
Kara például fokozatosan jött rá, hogy a szürke-aszexuálisok közé tartozik. Első, tinédzserkori kapcsolatának 3 és fél év után vetett véget, sosem bújtak össze. Következő barátjával egy év után bújtak ágyba, és akkor úgy érezte, ez így van rendjén, ez hozzátartozik a párkapcsolathoz.
Ez nem keltett bennem csalódást, nem volt bennem az, hogy soha többé nem akarom csinálni. Fizikailag működött minden, csak nem tudtam vele mit kezdeni. Nem tudtam elképzelni, hogyan alakul ki egy emberben ez a vágy.
Pár hónapig színlelt, ám kapcsolatuknak hamar vége lett, nem bírta tovább. Utólag belátta, beszélnie kellett volna erről az akkori barátjával, mivel így csak csalódásból csalódásba estek.
Később találkozott egy sorstársával, és akkor jött rá, hogy a szürke-aszexuálisok közé tartozik. Főleg a férfiak iránt vonzódik, szívesen ismerkedik velük, szereti az embereket önmagukban, fontos neki az őszinteség, intimitás, és néha ugyan azt érzi, egyszerűbb lenne az élete, ha nem lenne aszexuális, mára már elfogadta ezt az életet is. Úgy gondolja, lehet, talál majd társat maga mellé, de addig is jól elvan a barátaival. A többi pedig a jövő titka.
Meglepődtetek? Vagy ezzel tisztában voltatok?