Mit vegyek fel?
Ezen a szindrómán minden egyes lány átesik. 14 éves korunkban, amikor a szüleink először engedtek el minket egyedül bulizni, hetekig gondolkodtunk azon, hogy mit fogunk felvenni. A fejünkben körülbelül negyven kombináció volt, de valamiért mindig egy 41. lett a nyerő. Mikor már hisztizve álltunk a tükör előtt, és ezt üvöltöztük:
nem tudom, mit vegyek fel!
Aztán felkaptuk az első ruhát, amit megláttunk, és elindultunk otthonról. Ha jobban belegondolok, most már kicsit sem foglalkozunk azzal annyit, hogy mégis miben menjünk bulizni, mint akkor. A lényeg, hogy kényelmes legyen, ami általában a tornacipő és farmer kombót jelenti.
Mit fogok tanulni?
Már az általános iskola óta gyötörtek minket azzal a kérdéssel, hogy: mi leszel, ha nagy leszel? Mondanám, hogy gyümölcs a Jogobellában, de ez akkor még nem volt opció. Majd eljött a gimi, amikor már naponta kaptuk meg ezt a kérdést, de igazából az elképzeléseink elég ritkán valósulnak meg úgy, ahogy azt mi szeretnénk. Én például anglisztikát szerettem volna tanulni, de valahogy mégis más irányba sodródtam, és most nektek írok.
Hogyan fogok beilleszkedni?
Na igen, a másik „probléma”. Eljött a gimi is, első nap, mindenki csöndben ült a tanteremben, senki meg sem szólalt. Mindenki attól félt, hogy kiutálják, nem lesznek barátai, és 4 évig egyedül fog ülni egy padban. De most már tudjuk, hogy kicsit túlreagáltuk a helyzetet. Talán a legfontosabb dolog, amit ebből az időszakból tanulhattunk, hogy nem szabad senki miatt megváltoznunk. Ne azért barátkozzon velünk valaki, amilyennek hazudjuk magunkat, hanem azért, akik igazából mi vagyunk.
Most nézd meg, hogy nézek ki!
Te jó ég, nőtt egy pattanás az arcomra, én most tuti nem megyek pár napig sehova. Nyugi, fog ott nőni még több is. Egy pattanás még nem a világvége, pedig tényleg így éltük meg. Egy napig nem mostunk hajat, és már szégyenkezve mentünk másnap suliba, és azt hittük, mindenki a mi zsíros hajunkról beszél, pedig még csak fel sem tűnt nekik. Csak túl paranoiásak voltunk…
Mit fognak gondolni?
Általános iskolásként meg gimisként még teljesen máshogy álltunk hozzá ahhoz, hogy mit is gondolnak rólunk a többiek. Ha valaki azt állította, hogy buta vagy, akkor úgy éreztük, az egész világ állítja ezt. Igen, túl sokat törődtünk mások véleményével. De szerencsére felnőttkorunkra minden emberben tudatosul az, hogy a farkas sem alszik rosszul a birkák véleménye miatt.