Amikor kicsi a cica, mindenki imádja, mert milyen édes, kis esetlen drágaság. Poppy rohamosan nőtt, de erre nem volt szabad felhívni a figyelmemet. A forgatásokon mindig megkérdeztem Gáborékat: ugye nem nőtt még meg? Ugye még olyan pici, mint múlt héten? A kegyes válasz mindig az volt, hogy persze, semmit sem változott. Valamiért azt akartam, hogy mindig picuri maradjon, hogy tudjam szeretgetni, és mindig az anyukájának tartson. Ha felnő, minden megváltozik – gondoltam.
Nos, mostanra hiába kérdezném Gáborékat, hogy ugye nem nőtt semmit. A választ én is látom. Poppy gyönyörűséges, különleges, szép cicalány lett, nem kölyök többé. És én ezt nem is bánom egyáltalán. Boldog vagyok, hogy engem választott gazdájának, és vigyázhatok rá egész életében.
Boldog szülinapot, Poppy!
