Egyéb kategória

Ez undorító! Neked mit nem vesz be a gyomrod?

Túl zsíros, túl fűszeres, túl sós, túl csípős. Szavak. Mondatok. Helyzetek. Akad néhány olyan szitu, amit nem vett és nem vesz be a gyomrom. Fel is lázad, fel is lázadok. Borítom a tálat.

vous - 2015.09.09.
Ez undorító! Neked mit nem vesz be a gyomrod?

Kirekesztés, megalázás, a másik ember semmibevétele. Lenyelhetetlen. Nekem. Vagy ha gyereket bántanak, nőt vernek, beteget gúnyolnak. Az ezekről gyártott csúf viccek se gerjesztenek étvágyra.

Akkoriban még egy dunántúli faluban éltem a tengernyi gyerekemmel. Sok volt a feladat, akadt kerti munka is bőven, bár gyerekkoromban volt benne részem, sose tudtam igazán összebarátkozni a veteményezéssel, a gazolással, pedig a vidéki lét megköveteli ezt. Kellett néha segítség.

Az a fiatal pár kora tavasszal költözött a faluba, messziről jöttek, nem volt szinte semmijük. A falu szélén lévő mezőgazdasági telepen kaptak szállást, a fiú ott dolgozott, a lány meg járta a falut, néha behívták segíteni. Kapott tojást, gyümölcsöt, olykor még pénz is ütötte a markát. Néha hozzám is betért. Szép lány volt akkoriban nagyon.

Csodáltam hibátlan bőrét, fekete hajzuhatagát, és hogy olyan közel létezett a természethez. Ismerte a virágokat, értett is hozzájuk. Soha olyan gyönyörű egynyári virágok nem pompáztak a kertemben, mint azon a nyáron, amikor az a lány segített.

Szerette a gyerekeket is nagyon, énekelt nekik, ölbe vette, hintáztatta a fiaimat. Néha nálunk ebédelt, máskor elkísért, ha vásárolni mentem. Nagyra nyílt szemekkel bámulta a sok árut, a tarka ruhákat (imádta a színeket), de soha nem engedte, hogy vásároljak neki. Egyetlen kendőt fogadott el tőlem, azt használta sokat. Vállára terítette vagy magára csavarta. Láttam, az igazán tetszik neki.

Forrás:
iStock

Aztán egy nap sápadtan jött hozzám. Kora reggel. Azt mondta, nem tudja, mi van vele, szédül, hányt is hajnalban. Néztem rá szánalommal. Én gyanítottam, mi a helyzet, ő nem értette okát. Azt mondta, biztos rosszat evett, de azért menjünk orvoshoz. Kocsiba ültünk, elvittem a közeli városba, a helyi nőgyógyászatra. Sokan voltak, sokat kellett várni, a nyár végi hőség szinte fojtogatott minket.

Végül ketten maradtunk. A nővér kiszólt érte, rám nézett, és azt kérdezte: maga a gyámja? Nemmel válaszoltam, de azért behívott engem is. Nem értettem, de mentem. A lány zavartan vetkőzött, tárta szét a combját, elfordultam, ne növeljem szégyenét. Az orvos megvizsgálta, és a vizsgálat alatt nem szólt egyetlen szót sem. Nem mondta, hogy ne féljen, nem mondta, hogy engedje el magát, ne feszítsen, nem kérdezte meg, volt-e már egyáltalán nőgyógyászati vizsgálaton (persze kiderült számomra, hogy soha).

Vizsgálat után kezet mosott, az asztalához ült, rám nézett, és azt kérdezte – tőlem, és nem a lánytól: „Na, a csütörtök délután jó lesz abortuszra????”

Döbbenetemben egy percig szólni sem tudtam. Aztán megjött a hangom, és nem voltam tapintatos. Számon kértem én mindent: egészségügyi etikát, hangnemet, emberséget. Borítottam a tálat hangosan. Aztán a lány arcára kúszott a szemem, és láttam, ahogy az értetlenkedést harag, szégyen, végül fájdalom váltja fel.

Elsírta magát.

Magára kapkodta a ruháit, és kirohant a rendelőből. A kertben, egy rózsabokor mellett értem utol, egész testében zokogott. Átöleltem szegényt, és közben émelyegtem a szégyentől. Azokat a szavakat máig képtelen vagyok megemészteni.

Volt más is, hasonló helyzet, mert mi, emberek már csak ilyenek vagyunk: amit nem értünk, arra bélyeget ragasztunk vagy gyűlölni kezdjük. Sokszor együtt a kettőt. Számomra érthetetlen, ehetetlen.

Kórházba kerültem pár napra, talán a harmadik gyereket vártam, volt valami kis malőr, befektettek megfigyelésre. A kórteremben, ahol aludtam, hárman voltunk egy ideig, aztán befektettek mellénk még egy nőt. Hatalmas pocakkal, ő is a harmadik gyerekét várta. Kevés holmival érkezett, de azt takaros, kicsi csomagban hozta. Rendezgette az éjjeliszekrényét, én kíváncsian figyeltem. Nem volt már fiatal, de valami hihetetlenül dús, hosszú haja volt. Nagy, vastag fonatban verte a hátát.

Este, zuhanyozás után kibontotta a haját, ámulva néztem, és láttam azt is, milyen nehéz kifésülnie. Egy kis műanyag zsebfésű volt nála, nem boldogult. Megkérdeztem, segíthetek-e. Ő meghökkenve, a szobatársak döbbenten meredtek rám. A nő szégyenkezve bólintott igent. Vagy egy fél óráig fésültem a haját, vittem a saját hajkefémet is. Gyönyörű hajsátor borította be a hátát, vállát, domborodó pocakját. Megszépült attól a rengeteg hajtól.

Kórházi hálóingében, testére omló hajával olyan volt, mint egy várandós madonna. Szeretettel nézegettem megszépülését.

Együtt indultunk a mosdóba, a másik két szobatárs kettesben maradt. Egymásra vetett pillantásaikból, némaságukból már fésülés közben is éreztem neheztelésüket. Nem tetszett nekik a szokatlan segítségnyújtás, nem értettek semmit. Haragudtak rám.

Túl korán értünk vissza a szoba elé, hallottuk, rólam, rólunk folyik a szó : „Ez teljesen hülye – mondta az egyik –, és ha tetves az a nő?! A saját hajkeféjét is használta, láttad? Idióta. Csak barátkozzon, majd eltűnik a pénztárcája, aztán nézelődhet…” Szégyenkezve néztem a arcát, ahogy elpirul, ahogy befelhősödik a szeme, és nem találtam vigaszszavakat.

Ő szorította meg a vállam: „Nincs semmi baj – mondta kedvesen –, megszoktam már…”

De szerintem nem lehet megszokni és nem lehet lenyelni. Nekem, amíg élek, a torkomon akad az ilyen falat.

Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Hová menjünk nyaralni?
Világ
Hová menjünk nyaralni?
vous - 2024.05.06.
Minden évben komoly családi dilemma lehet a nyaralás kérdése. Akár hosszabb, vagy rövidebb időre szeretnénk elutazni, szerencsére a közelben is találhatunk rengeteg gyönyörű látnivalót. Strandolás a tengerparton? Városnézés? Vagy mindkettő? Sokféle utazás közül válogathatunk!

Otthon

Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
Otthon
Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
vous - 2024.06.29.
Itt a nyár, a hőség, mégsem szeretnénk egész nap a klímát használni. Jó ötletnek tűnik kinyitni az ablakot és szinte tárva-nyitva hagyni a lakást, házat, de ez sem mindig megoldás. A privátszféra sem utolsó szempont ugyanis. Szerencsére csökkenthetjük úgy is a lakás hőmérsékletét, hogy nem kell folyamatosan klímázni, és a magánéletünket is megvédhetjük a kíváncsi szemektől.