Rájöttem, hogy vannak hiányosságai.
Én karakán nő vagyok, Andi, hiszen ismersz. Kiállok magamért, ha kell. Van bennem türelem, jó, persze, olykor felcsattanok, és becsapom az ajtót, de aztán lenyugszom. Emlékszel, annak idején hogy leordítottam azt a pasit az utcán, mert úgy bánt azzal a nővel, hogy rossz volt nézni?
De mikor magamért kellett kiállni, nem ment.
Pedig lett volna miért. Egyre rosszabbul éreztem magam, úgy éreztem, sorvadok, megyek össze. Mint egy aszott krumpli, olyan voltam. Haldokoltam a dohos pince sarkában, a homokban. Voltak fájdalmas megjegyzések, volt, hogy Pista levegőnek nézett, aztán becsmérelt, leértékelt, és mikor azon a ponton voltam, hogy most, na, MOST lépek, akkor mindig helyrehozta valamivel. Rózsacsokor, nyaralás Milánóban, nyaklánc, egyszer még kocsit is kaptam.
Azonban bocsánatot nem kért sosem. És az fájt. Nagyon.
Tudom, Andi, nincsen tartásom, de szerettem, érted? Olyan voltam, mint a lepke, amelyik folyton a lánghoz repdes, pedig az megöli. Le lettem kenyerezve, pedig én azt hittem, velem ezt nem lehet megcsinálni. Mégis vaj lett belőlem, és kenyérre lettem kenve. Szomorú. Mindig, mikor már pont kész lettem volna lépni, akkor jött, kedveskedett, elaltatta bennem a kételyt. Azt sugallta, megváltozik, aztán kezdődött minden elölről. Nem mondta, ó, soha nem mondta, csak beképzeltem.
Voltak éjjelek, mikor befelé sírtam mellette az ágyban. Tegnap végigtekintettem a szobánkon, és, Andi, tele volt azokkal a tárgyakkal, amikkel megvett engem. A gyöngysor, a parfüm, a virágjai kiszárítva. Még egy cetlit sem rakott hozzá, és tudod, mire jöttem rá? Hogy nekem ezek a tárgyak nem kellenek. Amikor megkaptam őket, sem az értékük miatt voltam oda, hanem azt hittem, ez egy bocsánatkérő gesztus.
Akkor éjjel jöttem rá, hogy nem azok voltak. Hogy mind egyformák, és egyformán gúnyosan hunyorognak rám a sötétben. Csak termékek voltak, amiket hazahozott nekem valamelyik útba eső üzlet valamelyik polcáról. Akkor döntöttem el, hogy vége. Befejeztem.
Mert úgy gondolom, Andi, hogy én nem vajnak születtem. Engem nem lehet kenyérre kenni.
