Egyéb kategória

„Én nem vajnak születtem. Engem nem lehet kenyérre kenni”

Tudod, Andi, mikor megismerkedtem Pistával, azt hittem, minden jó lesz. Tetszett, hogy rám hajtott, minden nő odavolt érte, de csak én kellettem neki. Az öltönyös úriembernek, aki a felső tízezerben mozgott. Az elején minden jó volt, bókok, ajándékok, rózsaszín szemüveg, aztán egyre rosszabb lett, mint amikor rohadásnak indul egy alma. Kívülről szép, belül meg barna, folyós, és tele van kukaccal.
vous - 2015.08.20.
„Én nem vajnak születtem. Engem nem lehet kenyérre kenni”

Rájöttem, hogy vannak hiányosságai.

Én karakán nő vagyok, Andi, hiszen ismersz. Kiállok magamért, ha kell. Van bennem türelem, jó, persze, olykor felcsattanok, és becsapom az ajtót, de aztán lenyugszom. Emlékszel, annak idején hogy leordítottam azt a pasit az utcán, mert úgy bánt azzal a nővel, hogy rossz volt nézni?

De mikor magamért kellett kiállni, nem ment. 

Pedig lett volna miért. Egyre rosszabbul éreztem magam, úgy éreztem, sorvadok, megyek össze. Mint egy aszott krumpli, olyan voltam. Haldokoltam a dohos pince sarkában, a homokban. Voltak fájdalmas megjegyzések, volt, hogy Pista levegőnek nézett, aztán becsmérelt, leértékelt, és mikor azon a ponton voltam, hogy most, na, MOST lépek, akkor mindig helyrehozta valamivel. Rózsacsokor, nyaralás Milánóban, nyaklánc, egyszer még kocsit is kaptam.

Azonban bocsánatot nem kért sosem. És az fájt. Nagyon.

Tudom, Andi, nincsen tartásom, de szerettem, érted? Olyan voltam, mint a lepke, amelyik folyton a lánghoz repdes, pedig az megöli. Le lettem kenyerezve, pedig én azt hittem, velem ezt nem lehet megcsinálni. Mégis vaj lett belőlem, és kenyérre lettem kenve. Szomorú. Mindig, mikor már pont kész lettem volna lépni, akkor jött, kedveskedett, elaltatta bennem a kételyt. Azt sugallta, megváltozik, aztán kezdődött minden elölről. Nem mondta, ó, soha nem mondta, csak beképzeltem.

Voltak éjjelek, mikor befelé sírtam mellette az ágyban. Tegnap végigtekintettem a szobánkon, és, Andi, tele volt azokkal a tárgyakkal, amikkel megvett engem. A gyöngysor, a parfüm, a virágjai kiszárítva. Még egy cetlit sem rakott hozzá, és tudod, mire jöttem rá? Hogy nekem ezek a tárgyak nem kellenek. Amikor megkaptam őket, sem az értékük miatt voltam oda, hanem azt hittem, ez egy bocsánatkérő gesztus.

Akkor éjjel jöttem rá, hogy nem azok voltak. Hogy mind egyformák, és egyformán gúnyosan hunyorognak rám a sötétben. Csak termékek voltak, amiket hazahozott nekem valamelyik útba eső üzlet valamelyik polcáról. Akkor döntöttem el, hogy vége. Befejeztem.

Mert úgy gondolom, Andi, hogy én nem vajnak születtem. Engem nem lehet kenyérre kenni.

Se lekenyerezni. Így legalábbis biztosan nem.
Csak úgy, ha körbeölelnek, és a fülembe súgják, hogy süssek sütit, a kedvencüket. Vagy megfogják a kezem, és szépen kérik, hogy menjek el velük golfozni, mert velem szeretnének, bár tudják, nem szeretek. Ha látom, hogy a szemükben benne van az, hogy tegyem meg értük, mert szeretnék. Ha toporog, mint egy kisfiú, hogy lécci. LÉCCI. 

Ugye alhatok ma nálad?
Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Hová menjünk nyaralni?
Világ
Hová menjünk nyaralni?
vous - 2024.05.06.
Minden évben komoly családi dilemma lehet a nyaralás kérdése. Akár hosszabb, vagy rövidebb időre szeretnénk elutazni, szerencsére a közelben is találhatunk rengeteg gyönyörű látnivalót. Strandolás a tengerparton? Városnézés? Vagy mindkettő? Sokféle utazás közül válogathatunk!

Otthon

Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
Otthon
Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
vous - 2024.06.29.
Itt a nyár, a hőség, mégsem szeretnénk egész nap a klímát használni. Jó ötletnek tűnik kinyitni az ablakot és szinte tárva-nyitva hagyni a lakást, házat, de ez sem mindig megoldás. A privátszféra sem utolsó szempont ugyanis. Szerencsére csökkenthetjük úgy is a lakás hőmérsékletét, hogy nem kell folyamatosan klímázni, és a magánéletünket is megvédhetjük a kíváncsi szemektől.