Az okostelefonok és a szelfizés, na meg a tabletezés előtt is volt élet. Gondoltátok volna? Méghozzá olyan élet, ahol online randizás is volt. Bár a számítógépek akkorák voltak, mint egy busz, a nőknek mégsem volt „dolguk”, hogy előbb hívják fel a pasikat, mint fordítva. Ezt pedig egy 14 perces dokumentumfilm is bizonyítja, amit a Five Thirty Eight Life jelentetett meg. Ebből pedig kiderült, hogy az 1960-as években Jeffrey C. Tarr, David L. Crump és Vaughan Morrill valódi kínként élték meg a randizást a Harvardon. A gólya lányok mindig a felsőbb évesekkel randiztak. Az pedig kicsit sem volt elfogadott, hogy bárokban ismerkedjenek fiatalok egymással. Végül a három srác egy szombat esti iszogatás alkalmával alapította meg az első online társkereső céget.

A neve Compatibility Research Inc. (vagy Operation Match) volt, és a Cornell egyik tanulója, Douglas H. Ginsburg segítségével kezdődött meg a kísérlet: mi van akkor, ha két ember logikai alapon, számítógép segítségével teljesen összeillik?

A folyamat egyszerű volt. Körlevelet küldtek a környező főiskoláknak, azzal a szlogennel, hogy ha érdekli őket valami új, 3 $-ért megtalálhatják az igazi szerelmet. Az emberek pedig bármilyen meglepő is, küldték a pénzt. Kérdőíveket kellett kitölteniük, amikben olyan kérdések is voltak, mint például milyen a tanulmányi átlaguk vagy milyen vallást követnek. Miután a jelentkezők minden kérdésre válaszoltak, borítékba tették a kérdőívet, és postán feladták. A gyűjtőhely persze az Operation Match volt, ahol figyeltek arra, hogy két ember kérdőívének válaszai egyezzenek, és több legyen bennük a közös tulajdonság, mint az eltérés.

Ha a párok egyeztek, mindkét fél kapott egy levelet, amiben feltüntették a másik elérhetőségét és nevét. Viszont ha a pasi nem hívta a lányt, akkor elég hosszúra nyúlt a várakozási idő. Ilyenkor még nem voltak névtelen hívások, hangulatjelek, és nem volt elég egy „szia” sem. Meg kellett mondaniuk egymásnak, hogy egy számítógép hozta őket össze.

Ma már azért sokkal könnyebb dolgunk van. Ott a Facebook, a Tinder, mindenféle társkereső. Aztán ha szerencsénk van, ki is foghatunk egy jó pasit vagy csak találhatunk új barátokat. A legtöbben mégis szórakozóhelyeken ismerkednek egymással, ahol elég meghívni a másikat egy italra, és máris kialakulhat közöttük valami újszerű dolog. Szerelem, barátság vagy csak egy egyéjszakás kaland. Azért nehéz felfogni, hogy 55 évvel ezelőtt már volt társkereső. Volt egy gép, ami összehozta az embereket, és nagyjából mindenkinek esélyt adott arra, hogy megtalálja a szerelmet.