A VOUS-szerkesztőségben többségben vannak azok, akik vidéken nőttek fel. Én budapesti vagyok, itt születtem, ide jártam iskolába. Ezért kötődöm ennyire ehhez a városhoz. Igaz ugyan, hogy az egyetemi éveimet külvárosban töltöttem, de oda is ingáztam. Eddig nem éltem más városban, csak rövidebb kitérőm volt külföldre. Össze sem lehet hasonlítani egy teljes áttelepüléssel azt a három hetet.

Emőke szintén budapesti. Szerinte valami olyasmi érzés lehetett a szülővárosból elköltözni, mint amikor gyerekkorunkban sok időt töltöttünk távol a szülőktől nyaranta.
„Amikor kicsi voltam a nyári szüneteket a mamámnál töltöttem, vidéken. Az volt igazán a vadon. Akkoriban még nem volt mobil, ezért mindennap este 7-re felsétáltunk a telefonfülkéhez, amit anyáék felhívtak… ezen kívül küldtek mindig ajándékcsomagot. Egyszer volt benne egy nyuszis hátizsák, azt nagyon szerettem.”

De mi van akkor, ha valaki megyeszékhelyről költözik a fővárosba? Eszter mesél erről:
„Békéscsabán születtem, ott éltem 19 éves koromig. Budapestre 2006 körül költöztem. Úgy alakult, hogy mindig csak egy-egy városrészt kellett jobban megismernem, mert a munkahelyem és a lakhelyem sokszor nagyon közel voltak egymáshoz. Imádok gyalog közlekedni, és ha nem kellett rohanni sehova, sokszor így jártam be a környező utcákat. A város térképe sok-sok év alatt állt össze a fejemben: hogy a Móriczhoz képest hol van a Blaha vagy a Keletihez képest hol van a Nyugati, ezt azért sokáig nem kötötte össze az agyam. Amúgy meg sosem éreztem igazán elveszettnek magam. Szeretem ezt a várost, akkor is, ha néha koszos vagy büdös vagy borzalmas a tömegközlekedés, imádom felfedezni, és biztos vagyok benne, hogy tele van még meglepetésekkel.” 

Forrás:

iStock

Az igazán nagy feladatok közé tartozik, amikor valaki Szlovákiából gondolja Budapestet új otthonának. Andi így élte meg:
„Szlovákiából jöttem. Furcsa volt és izgalmas. Összebarátkoztunk pár lánnyal, és velük lett teljes a dolog. De szerettem egyedül felfedezni a várost. Nagyokat sétáltam, hétvégente jártam haza. Később persze egyre kevesebbet. Visszagondolva nagyon vicces, hogy vidéki lányként messziről csókolomoztam az embereknek. Iszonyú furcsa volt, hogy ez nem természetes mindenkinek, de jó volt látni, ha páran a kezdeti meghökkenés után visszamosolyogtak.” 

Lehet, hogy nem örökre, de egy teljes év Angliában óriási feladat egy fiatal lány számára. Nóri megosztja, milyen volt élete első igazi elköltözése otthonról:
„Érettségi után egy évet Angliában éltem, szóval az volt az első igazi elköltözésem otthonról. Az első pár hónap nagyon nehéz volt, nem akart elmúlni a honvágy. Idegen ország, idegen nyelv, idegen család. De amint ez elmúlt, imádtam ott lenni és így meg már rossz volt hazajönni. London közelében laktam, ahova szinte minden hétvégén bejártam, így Budapest már nem is volt olyan nagy és ijesztő.” 

Képzeld, ma rossz irányba szálltam a buszon…