Szerencsésnek mondhatom magam, mert fiatal korom ellenére már egy évet külföldön élhettem. Láthattam, tapasztalhattam, megcsodálhattam más dolgokat. Más kultúrát, más embereket, más családokat. 19 éves koromban döntöttem úgy, hogy a sikertelen felvételim után becsomagolok, felszállok egy repülőre, és irány Anglia! Itthagyok mindent, a családot, a barátokat és leginkább a felvételi miatt érzett kudarcot. Izgatottan vártam az utat, sok minden miatt aggódtam, féltem, de voltak, amikre bizony nem számítottam. Nem kell félni, nem fogok szomorú csalódásokról mesélni. Ilyen élmények nem értek, furcsa szokásokba viszont annál többe botlottam. Főleg a házban!

Szeptemberben érkeztem, minden gyönyörű volt, zöld fák, zöld fű és mesés ház. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy angol viszonylatban egy ilyen nagy és tágas kuckóban fogok lakni. A legtöbb ház ott pici és szűk, de nagy család lévén kellett a hely mindenkinek, na és persze nekem is, az au pairnek. Ami azonban rögtön szemet szúrt, hogy a legtöbb helyen – a konyha, az étkező, a fürdőszoba kivételével – szőnyeg volt. De nem is akármilyen. Világos, fehér, krémszínű. Egy olyan országban, ahol majdnem napi szinten elered az eső, eléggé különös volt ezt látni. Gondoltam magamban, hogy is lehetne rendben tartani egy olyan otthont, ahova előszeretettel bemennek cipőben és fehérek a szőnyegek? Nagy meglepetésemre azonban sosem volt foltos vagy koszos a szőnyeg. Máig nem értem, hogyan, mitől maradhatott olyan szép és új, hiszen tényleg volt, hogy sáros cipőben rohantak be.

Függöny viszont sehol egy darab sem

A szőnyegek megszokása az még hagyján, na de hogy nincsen függöny? Az volt ám az igazán kellemetlen érzés! Első este fedeztem fel, hogy a nappaliban nyugodtan tévéző család mögött valami furcsa van. Majd belém hasított: itt nincs függöny! Ja, és redőny se. Ez volt az, amit az egy év alatt talán nem is nagyon sikerült megszoknom. Ezt a bizonyos kellemetlen érzést, hogy mindenhonnan figyelhetnek, hogy otthon nem vagy úgy otthon. Nem egyszer jöttem ki reggelente egy szál törölközőben inni egy csésze teát, amikor szembenézett velem a kertből a kertész. Erről a szokásomról leszoktam, de az érzés megmaradt.

Forrás:

iStock

Hosszú sorokon keresztül tudnék mesélni még a házról, a szobákról, a szokásokról, a szezonokról. Hogy milyen is egy igazi angol ház karácsony környékén, hogy ellepik a házat a képeslapok, hogy mindig alkalomhoz illő díszek lógnak mindenhol. De rajtam kívül vannak más VOUS-lányok is, akik éltek már máshol. Lássuk, ők mit meséltek!

Marokkóban minden egyes házban, még a legszegényebbeknél is van egy szalon. Ez egy faltól falig kényelmes párnákkal körberakott, beépített kanapé, mert a családok, ismerősök a hétvégén összegyűlnek és ehhez kell ennyi hely. Itt étkeznek, kis asztalkákat raknak maguk elé, itt teáznak és ha nincs más helyük, itt is alszanak. Iránban is fontos a vendéglátás, ám ott például sok étteremben is a földön, a szőnyegen esznek, csak egy nejlont tesznek le, azon terítenek meg.