Ma már nehéz olyan telefont találni, ami ne lenne érintőképernyős, drága, na és persze okos. A régi, 1.0-s „buta” telefonok szinte eltűntek a boltok polcairól, már csak az emlékeinkben és a szívünkben élnek, de ott annál patinásabb helyen!
A szerkesztőségben mindenkit nosztalgikus érzések fogtak el, amikor az első mobiltelefonjukról kérdeztem őket. Volt, aki még az igazi, menőnek számító kék Nokiát emlegette, de akadt olyan is, akinek már nem is volt annyira buta az első telefonja. Nekem semmi különleges élmény nem kapcsolódik az első „találkozásunkhoz”, csupán annyi, hogy már régóta könyörögtem érte, de a szüleim semmi áron sem voltak hajlandóak megvenni. Hiszen minek egy kisiskolás gyereknek mobiltelefon, amikor még ők maguk is ritkán használják.
Az áttörés, vagy inkább a szüleim megtörése, akkor következett be, amikor vidékre költöztünk, így fontos volt, hogy iskolából hazaindulva legyen nálam valami, ami leginkább őket megnyugtatja. Na persze én sem tiltakoztam ellene, örültem, hogy végre a már menő osztálytársaim csoportjába tartozhattam és egy időre minden alkalomra megvolt a születésnapi ajándékom is: egy britneys előlapnak mindig képes voltam örülni. Bizony, ezek voltak a szép idők! De lássuk, mi a helyzet a többi VOUS-lánnyal!
Volt, aki hozzám hasonlóan az előlapcserélgetők táborát erősítette
Nekem 3310-esem volt, klasszik, a kék darab és természetesen a retró Nokia telefonokon a snake volt a legjobb. Vettem hozzá babakék elő- és hátlapot, igazán menő volt.
Én negyedikben kaptam az első mobilomat, de körülbelül két évig semmit nem tudtam vele csinálni, mert senki másnak nem volt a környezetemben. Egyébként én óriási előlapcserélgető voltam.
Akadtak olyanok is, akik csengőhangban mérték a menőséget
Én is a csengőhangot szerettem benne a legjobban! Presztízskérdés volt, kinek milyen a csengőhangja. Kézzel pötyögtem be a kódot az újság hátoldaláról. És éjjel-nappal azt vártam, hogy valaki végre felhívjon. Az egyetlen viszont, aki hívott anyukám volt.
De a váltogatható előlapok és a csengőhangok mellett az SMS-ezés is népszerű volt
15 évesen kaptam az első mobilomat. Valaki elvesztette a Duna-parton, nem működött, keresztapám javított rajta, kicserélte, úgy nézett ki, mintha vadonatúj lenne. Én a zárójelekből meg írásjelekből kreálható mozgóképeket imádtam, amik gombnyomásra mozogtak, ahogy kattintottál. De amúgy teletex-fan voltam, onnan haverkodtam össze SMS-ben sok mindenkivel. Ez volt a chat.hu-s korszakom előzménye.
Az én történetem nem vicces, 17 évesen meg kellett műteni, hetekig Pécsett voltam – ez volt az apropója annak, hogy az érettségi előtt egy évvel kaptam mobilt (akkoriban érettségire kaptak a 18 évesek). Apun és az egyetlen mobillal rendelkező osztálytársamon kívül senkivel nem kommunikáltam mobilon, de ez teljesen lényegtelen. A lényeg, hogy BÁRMIKOR írhattam egy SMS-t, ami teljesen megnyugtató volt akkor.
Meséljetek! Ti mit szerettetek legjobban?
