Emlékszem, én a pályaválasztásom során lettem tanácstalan, mikor kiderült, hogy amit szerettem volna, az nem fog menni. Akkor elkezdtem ismét önkénteskedni, és imádtam, mert jól éreztem magam közben. Aztán rájöttem, hogy csomó olyan momentum volt és van az életemben, ami egyértelműen arra utalt, hogy nekem a gyógypedagógia felé kell elmozdulnom. És onnantól kezdve jön minden, ami ehhez tartozik, a kis hidatok épülni kezd.

Tudom, néha baromira nincs kedvetek önvizsgálatot tartani, hogy mi miért van bennetek, mit éreztek valójában, és kényelmesebb gondolatokat elnyomó dolgokat csinálni: barátkozni, dolgozni, filmet nézni. De attól még szakítsatok rá időt. Önismeret nélkül nem juttok előrébb. Hogy jutnátok, ha azt sem tudjátok megfogalmazni, hogy mire vágytok?

Az egy helyben toporgástól bármi jobb. Próbáljatok ki új dolgokat, folytassátok a régieket, sosem tudhatjátok, mi az, amibe belehabarodtok, és rájöttök, hogy nektek lett kitalálva.

Takarítsátok ki az életetekből a motiválatlan barátokat, mert visszahúznak. Olyanok társaságát keressétek, akik úgy gondolkoznak, mint ti, arrafelé mennek, mint ti, akitől tanulhattok, és felemelitek egymást!