….hogy utána fájdalmas grimaszba torzuljon, mert a kicsi elkezdte magába tömni a homokot. Szemlátomást ízlett neki. A homok ropogása mondjuk már kevésbé tetszett neki.

Azt mondják, a gyerek önkéntelenül a szájába vesz mindent, mert meg akarja ismerni a világot, szó szerint meg akar ízlelni mindent. Ennek az anatómiai oka az, hogy a szájban van a legtöbb idegvégződés, és onnan dolgozza fel a legtöbb ingert az agy.

Talán ez az oka annak is, hogy gyerekként képesek voltunk a legbizarrabb ízpárosításokat összehozni, ha evésre került sor. Az én tökéletes reggelim például nem volt reggeli „taprított” kifli nélkül, ami azt jelentette, hogy a sajtos, szalámis kenyerem mellé a kakaóba áztattam egy szelet édes kalácsot vagy egy egész kiflit. Egy idő után megalkottam a külön kis kulináris élvezkedésemet azzal, hogy a sajtos, szalámis kiflimet mártogattam a kakaóba, és úgy ettem. Mondanom se kell, hogy a család elborzadt arccal nézte, mit művelek a reggeliző asztalnál.

Máig sem tudom, mi vitt eme kulináris kitérőre, talán az, hogy meguntam a bögre emelgetését, mindenesetre nem csak én voltam az, aki új ízvizekre evezett:

Én rendre kiborítottam a családom az uborkalébe áztatott kenyérrel. Arra meg még rákentem a sajtot, tettem rá felvágottat, és csemegeuborkát ettem mellé.

Lekváros kirántott hús! Az volt a legjobb kaja, amire emlékszem. Vagy rákentem, vagy mellé ettem a lekvárt.

Diós rántottát csináltattam reggelire apuval. Külön a kettő ízlett, gondoltam, együtt is finom lehet.

Ti milyen furcsa kajákat ettetek gyerekkorotokban?