vous - 2015.08.01.
Együtt élek egy pasival már több mint tíz éve. Amikor megismertem, akkor úgy éreztem, megfogtam az Isten lábát. Iszonyatosan jó volt vele, nemcsak kívülről, de belülről is nagyon vonzó volt. Tényleg mindent megtett értem. Reggel ágyba hozta a reggelit, mindennap kitalált valami programot, jártunk moziba, színházba, vacsorázni, elhalmozott ajándékokkal, nyáron mindig külföldre mentünk nyaralni, és sok egyéb ilyesmi. Nagyon szerettük egymást. Ráadásul volt jó munkája (ma is van), nem kellett figyelnünk arra, mit mikor költünk, szóval teljesen harmóniában éltünk egymással évekig.
Aztán tavaly valami megváltozott.
Már nem figyel rám annyira, csomószor későn ér haza, átnéz rajtam, nincs kedve velem semmilyen programhoz. Nincs kedve lefeküdni sem annyira. Hiába kérdezem, mi a baja, nem válaszol, illetve azt mondja, semmi. Ebben nem mond igazat, ugye? Vagy mi ez szerinted? Van valakije? Vagy más baja van?
Köszönöm, ha válaszolsz!
Andi
Nem mond igazat, jól látod. Van valakije, valamije, valahogyan belekeveredett. A nagy mámorban nem jártál nyitott szemmel, és nem vetted észre, hogy átugrott egy másik hajóba, s most abban evezget.
Tejben-vajban fürösztgetett, most meg szarban hagyott. Abban evickélhetsz magányosan. Szedd össze magad, ülj le vele, és fel se állj addig, míg színt nem vall. Akkor majd lehet továbblépkedni. Erre vagy arra. Vele vagy nélküle. Addig marad a bűzös lötty, amiben pancsolsz.
Szállj ki, és engedj tiszta vizet. Magadra. Finom lesz. Meglátod.
Marco