Miután a fővárosba kerültem, és az egyetemi élet forgataga beszívott magába, a csigákat nem találtam sehol. Pedig biztosan mindannyian emlékeztek a csigapiszkálósdira, mikor leültetek a csigával szemben, és piszkálni kezdtétek a fejét (már ha tudtuk akkor, hogy az a feje). Szórakoztató volt nézni, ahogy a kis csápjait behúzza, aztán kinyomja, bár gondolom, neki már annyira nem tetszett. Képes voltam órákig játszani velük gyerekként, és nem értettem, mért nem olyan a szemük, mint a mesében. S pont ezek az emlékek kezdtek elhalványulni bennem, mikor beléjük botlottam a szerkesztőség felé menet:

Nektek is van ilyen csigás emléketek?

Borítókép forrása: Pixabay