Tudtam én, hogy van oka annak, hogy a zsíros kajákat eltolom magamtól, és a jó kis pörköltet is ímmel-ámmal eszegetem. És nem vagyok teljesen bolond, mikor azt érzem, hogy utána az egész nyelvem-szám merő zsírréteg.
Az Indiana állambeli Purdue Egyetem kutatása szerint ugyanis már nemcsak az édes, sós, savanyú és keserű ízeket érezzük a nyelvünkkel, hanem a zsíros ételek jellegzetes ízeit is.
És mivel képesek vagyunk megkülönböztetni azt is, hogy túl zsíros ételt eszünk, egyúttal arra is figyelmeztet az érzékszervünk, hogy ne együnk túl sokat belőle!
A rossz hír viszont az, hogy az egészségtelen, a memóriánkra rossz hatással bíró transzzsírsavakat egészségesnek ítéljük meg, ha nem valami nagyon zsíros kajáról van szó. Mondanom sem kell, hogy a chips és az édességek is idetartoznak.
Nem tudom, mások mennyire érzik ezt, én eléggé érzékeny vagyok rá, és kerülöm is a zsíros ételeket, amennyire lehet. Nem mondom azt, hogy a zsíros kenyér hagymával nem esik jól néha, de nem szívelem a pörkölt zsíros ízét, sem a zsírtól gyöngyöző húslevest. Olykor-olykor jöhet, de nem minden héten, ami fontos is, hiszen vannak vitaminok, melyek zsírban oldódnak, így a zsíros kaják teljes kiiktatása az étrendből nem egy okos döntés.
Ami viszont az ízek ötödik (hatodik?) helyért való versengését illeti, a zsír előtt még az umami ízt emlegették mint lehetséges ötödik ízt. Ez ugyanis más néven a fehérje íze. Az umami ízt pedig a glutaminsav váltja ki a nyelv receptoraiban. Jó bonyolult, mi? A lényeg azonban az, hogy az umami íze nem pusztán egy karakteres íz, hanem kiemeli a többi ízt, ami körülötte van.
A glutamátnak ugyanis három összetevője van, és ezek különböző arányban fordulnak elő az élelmiszerekben. Ezért van az, hogy a paradicsom, tonhal és a parmezán olyan jól harmonizál egymással.
Azt hiszem, a jövő bioszkönyvei egy jókora ízháborúnak nézhetnek elébe. Lesz itt még annyiféle új versenyző, hogy csak na…
Borítókép forrása: Pixabay
