Ma olvastam egy cikket a BBC oldalán, ahol arra a kérdésre próbáltak meg választ adni, miért is kacagnak folyton a babák. Rengeteg kutatót foglalkoztat ez a kérdés mindmáig, ahogy Darwint is épp ennyire érdekelte. A kutatás alapján kiderült, hogy a babák nevetéséből megérthetjük azt, ők miképpen értelmezik a világot és hogyan tekintenek a környezetükre. Egy kutató 1000 szülőt kérdezett meg arról, hogy mitől is kacagnak annyit kis csemetéik.
Az eredmények egyszerűen szívmelengetőek voltak. A babák arcát 6 hetes korukig hagyja el a legelső mosoly, míg az első nevetésüket 3 és fél hónapos koruk körül hallhatjuk. De azért ne aggódjatok, ha gyermeketek nem ebben a korban kezd el hahotázni, vannak olyan csecsemők is, akik háromszor annyit nevetnek, mint az átlag.
Kiderült az is, hogy szeretnek együtt nevetni másokkal, sőt mindenen kacagnak, amit a körülöttük lévő emberek csinálnak. Nem elég egy puszta csikizés, vagy ha eltűnik valami, majd újra felbukkan. Ez leginkább csak nekünk, felnőtteknek vicces. Ha például megcsikiztek egy babát, nem azért fog nevetni, mert csikis, hanem azon, ahogy megcsikizitek. Azért a kettő között van némi különbség.
Mi több, hiába próbáljátok meg jobb kedvre deríteni a kis csemetét azzal, hogy mondjuk elestek. Nem ilyen könnyű a helyzet, ugyanis sokkal könnyebben fakadnak mosolyra, ha ők maguk esnek el.
Most már legalább tudjuk, hogy nem kell teljesen bohócot csinálni magunkból, ha meg akarunk nevettetni egy kisbabát…