Az abortusz mindig kényes téma. Vannak, akik teljes mértékben ellenzik és a másik oldaltól semmilyen véleményt nem fogadnak el, és vannak, akik a nőkre bízzák döntésüket, ítélkezés nélkül – írja anonim olvasónk, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban az ő cikkét olvashatjátok.
Az átesettek többsége élete végéig a sebét hordozza, és félve az előítéletektől, nem mer róla beszélni. Véleményem szerint, ez egy olyan téma, amiről az átesettek többségének beszélnie kell. Függetlenül attól, hogy a nő legtöbb esetben önként választja, a döntésig egy hosszú és szívszaggató úton ér el. Nincs két egyforma élet, nem lehet általánosítani. Egy ilyen döntés meghozatalához félelemmel, borúval és rettegéssel kikövezett út vezet, és a műtét utáni felépülést, lelki sebeket nem is említettem.
Van, aki évek múlva is fájdalommal gondol rá és sebzett szíve még nem épült fel.
Én 2014-ben éltem át magánéletem legborzalmasabb pillanatait. A fiút az egyetemen ismertem meg, ő volt életem első nagy szerelme. Nagyon hamar a házasság, gyerekvállalás felé terelődött a szó. 20 éves voltam, tapasztalatlan, hiszékeny. Az első évforduló előtt már többször megjegyezte, hogy vállalna velem gyermeket. Ő is dolgozott, én is, mindketten tanultunk, távkapcsolat volt az elejétől, a végéig.
Forrás: Unsplash
2016-ban januárjában elmentem hozzá egy hétvégére, és mondtam neki, hogy késik a menstruációm, már 6 napja. Mondta, hogy milyen jó lenne, ha terhes lennék és lenne egy közös gyerekünk. Kértem, hogy ne mondjon ilyet, mert ez túl korai lenne. A menstruációm késésének 8. napján csináltam egy terhességi tesztet: pozitív lett.
Hirtelen a világom felborult, eddig ismeretlen érzések kerítettek hatalmába.
Egyszerre éreztem a szívem egészével leírhatatlan örömöt és félelmet. Délután felhívtam a párom, és elmondtam neki. Biztos voltam benne, hogy örülni fog neki, de ő nem hitt nekem, kérte, hogy beszéljünk később. Később beszéltünk… Elmondta, hogy ő ezt a gyereket nem akarja megtartani, de én döntök, támogat, abban, amit döntök, de vegyem tudomásul, hogy az ő gyermekét nem nevelheti majd más.
Borzalmas napokat éltem meg, de meghoztam életem legnehezebb és legfájóbb döntését. Az abortuszt választottam. Fura szó, hogy választottam, inkább abba menekültem. Mert én ezt nem akartam. Egyáltalán nem.
A műtéthez való vizsgálatokat sírva csináltam végig. A műtét napján eljött velem, ott volt végig. Utáltam akkor, tiszta szívemből utáltam. A műtéthez való felkészítést borzalmasan éltem meg, mint minden ott töltött pillanatot. A műtétből sírva keltem, fel és azt mondogattam, hogy én ezt nem akartam. A fiút életemben nem láttam annyira felszabadultnak, mint a műtét után…
Forrás: Unsplash
Titkon azt reméltem, hogy a műtét nem sikerült, és mégis lesz gyermekem. A műtét valóban nem sikerült, fertőzést kaptam, ezért újra kellett műteni 4 héttel később.
Nagyon nehéz heteket éltem át, a szívem egy része meghalt. A pasi pár hónap után kikerült az életemből. Én nemcsak ezeket a fájdalmakat éltem át, hanem kialakult bennem egy óriási bizalmatlanság a férfiak felé. Szerintem még most sem sikerült feldolgoznom ezt.
A szülés idejét kiszámoltam és nyomon követtem, hogy milyen lenne most…
Tudom, hogy jól döntöttem, mert mérlegelni kellett, hogy milyen élete lesz. Egy gyermek, akit nem akar az egyik fél… Nem, nem akartam volna így. Tudom, hogy félelemben és viták sokaságában kellett volna felnevelnem, de minden gyermek szeretetteljes környezetet érdemel.
Ez a fiú lelkileg megnyomorított, de mégis hálás vagyok neki, mert nélküle nem tartanék ott, ahol most vagyok. Kialakult bennem a férfiak iránti ősbizalmatlanság, de érzem, hogy ez majd megszűnik, ha megtalálom Őt. Jelenleg arra törekszem, hogy az életem olyan legyen, hogy később, ha bármi történik, egyedül is megálljam a helyem, és legyen erőm a gyermeket egyedül is nevelni.
A társadalomnak ezt kellene megérteni, hogy minden élethelyzet más, és fontos ítélkezés nélkül elfogadni embertársaink döntését, még akkor is, ha az, nem egyezik a miénkkel…minden ilyen döntés nehéz és egy nőt ez igazán megvisel. Véleményem szerint, egy nő nem egy gyerektől lesz anya, hanem a nő anyává érik. Ami akkor is megtörténhet, amikor még csak pár hetes a magzat: mert érez, tervez és elképzel…
