Ha létezik szín, amit messzire elkerültem, az a rózsaszín. Kislányként nyilván bolondultam érte, aztán ahogy betettem a gimibe a lábamat, már nem viseltem. Soha. Valahogy olyan butuskának éreztem.
Aztán pár éve megtetszett egy póló szabása, és „egyet fizet, kettőt kap” akcióban adtak mellé egy ugyanolyat – rózsaszínben. Mivel évekig forgattam a Hogyan legyek jó nő? sorozatomat a saját lakásomban, egy-egy műsor erejéig nyilván minden felsőmet/ruhámat felvettem, amit csak találtam. Így került sor a rózsaszín felsőre.
Amikor Gábor meglátott a kamera kijelzőjén, füttyentett egyet, hogy milyen jól áll.
Nem hittem neki, csak amikor visszanéztem az adást. Egyet kellett értsek vele: a rózsaszín az én színem, hiába ellenkeztem évekig. Azóta beszereztem mindent, amit lehetett: kabátot, nadrágot, felsőket, cipőt, táskát. Ha bal lábbal kelek fel és sehogy sem nézek ki reggel, akkor tudom, mihez nyúljak: egy rózsaszín ruhadarab rögtön feldobja a megjelenésemet.
A blog kedvéért eljátszottunk a gondolattal, milyen lenne, ha tetőtől talpig rózsaszínt viselnék – itt láthatjátok a végeredményt. Tetszik, de azért maradok az arany középúton.
.
STYLING: Nyaka Dóri
