Tudósok azt kutatták, milyen hatással van egy “jól célzott” hangos sikítás az agyunkra, és az hogyan kezeli ezeket a hangokat. Egy hangos sikoly egy mély agyi szerkezetet, az úgynevezett amygdalát (az agy mandula alakú részét) célozza meg, ami a félelem és a veszélyérzet feldolgozásában játszik fontos szerepet. Luc Arnal a Current Biology lapban arról beszélt, hogy eddig tisztázatlan volt a kérdés, hogyan dolgozza fel az agy a különböző sikolyokat.

A nemrég megjelent tanulmány arról is beszámol, milyen módszerrel tesztelték az agy működését sikoltás közben. A kutatók önkénteseket hívtak egy szobába, ahol különböző YouTube-videókat mutattak nekik és horrorfilmeket nézettek velük, amikben a legváratlanabb helyzetekben ijesztették meg őket. Kénytelenek voltak sikítani.

A kutatásból kiderült, hogy az amygdala a sikoltás következtében sokkal aktívabb választ ad, ezért félünk. Miközben az önkéntesek sikoltoztak, a kutatók egy képalkotó módszerrel, az úgynevezett funkcionális mágneses rezonanciával követték nyomon az agy működését. A szakemberek rájöttek, hogy az egyik akusztikus minőség, konkrétan a durvaság választja el a sikítást más hangoktól.

A tanulmány eredményeiből például azt is meg lehet határozni a későbbiekben, hogy milyen hangszínen szólaljon meg mondjuk egy riasztó. 
A kutató következő projektjében a csecsemők sírását fogja tanulmányozni.