J.K. Rowling úgy döntött, hogy Pottermore nevezetű oldalán ismét elcsepegtet néhány információt. Pontosabban a Dursley család történetébe avatta be a rajongókat. Tuti emlékeztek még Dursley-ékre: Petuniára (a flegma anyukára), Vernonra (az igen testes apukára) és Dudley-ra, akit finoman szólva is elkényeztettek. Melyik gyermek az, aki több mint HÚSZ ajándékot kap a születésnapjára, de hisztizik, mert többet akar? Nem, ez nagyon nem normális.

Rowling nem gondolkozott túl sokat a neveken. A Vernont egy elég átlagos, unalmas névnek találta – ahogy maga a karakter is az –, a Petuniát pedig egész egyszerűen azért választotta, mert már régen is ezt a nevet adta a kellemetlen női szereplőknek. Hát ennél találóbbat keresve sem találhatott volna, az biztos.

Petunia normális, kiegyensúlyozott életre vágyott, így első pillanatra beleszeretett Vernonba. (Két kérdésem lenne: miért és hogyan?) Annyira nagy volt a szerelem, hogy még a különleges képességekkel megáldott nővéréről is beszámolt neki, bár ez az infó kicsit sokkolta, de végül sikerült megemésztenie. Harry apjával való találkozása sem sikeredett túl fényesre. Vernon megkérdezte, milyen autója van, mire James a seprűjéről kezdett el neki mesélni. Mit gondoltok, mi volt a reakció? Vernon hangosan azt üvöltötte, hogy a varázslóknak munkanélküli-segélyből kéne élniük. Nem is te lennél Vernon…

Számomra a legsokkolóbb rész pedig most következik. Rowling állítja, hogy Petunia szerette a nővérét, Lilyt, és Harryt is, csak nem tudta félretenni az előítéleteit, sem kifejezni az érzéseit, amit, valljuk be, észrevettünk. Petunia szerette Harryt? Micsoda?! El sem tudom hinni. 

Remélem, J.K. Rowling újabb és újabb titkokat árul majd el nekünk a varázsvilágról. Mindenesetre ha most nosztalgikus kedvetek támadna, akkor csak nézzétek meg valamelyik részt. Mondjuk a Főnix rendjét, az a kedvencem.