„Elegem van ezekből a f*szfejekből!” – Nem vagyok kutya, hogy füttyögjenek utánam a pasik
A világ legmegmagyarázhatatlanabb jelensége. Valószínűleg mindannyiunknak van egy hozzá kapcsolódó humoros vagy – rosszabb esetben – kényelmetlen története. Nevezhetnénk az ostobák flörtjének is. Több mint valószínű, hogy nőre még nem tett pozitív benyomást, hogy pasik füttyögnek utána az utcán. De akkor mégis miért csinálják?!
Hosszú kihagyás után pár hete ismét elmentem bulizni. Nem valami béna helyre, Budapest egyik legfelkapottabb helyén voltam. Jól éreztük magunkat, táncoltunk, iszogattunk – volt mégis valami, ami teljesen élvezhetetlenné tette az estét: ez pedig a bunkó nyomulás.
Eddig egyik legkellemetlenebb élményem is egy füttyögéssel indult. A Hősök terétől haladtam a Széchenyi fürdő felé, hűvösebb este volt, pulcsis, farmeros idő. Azt is viseltem, meg egy hátizsákot. Kifestve sem voltam. Egyszer csak valaki utánam fütyült és elkezdett szólongatni.
Velem szemben ül a villamoson, kiszúrom, hogy mozog az ölénél a kabát
Kora reggel van, az általános iskolás énem sétál végig a buszállomástól az iskoláig vezető nem túl hosszú útszakaszon. Mélázok, a reggeleim általában világmegváltó gondolatokat szülnek. Aztán jön velem szembe egy férfi, valami furcsa rajta, de nem tudom megfogalmazni, hogy mi...
„De megb*sznám azt a rúzsos kis szádat!” – az utcai zaklatás mindenkit érint, itt az ideje, hogy beszéljünk róla!
Van egy dolog, ami iszonyatosan dühít. Amiből elegem van, de mégis tehetetlennek érzem magam. Az utcai zaklatás gyakorlatilag a mindennapjaink része, és az, ahogy a többség az ilyen incidensekről gondolkozik, nagyon nincs rendben – úgyhogy ha megengeditek, kicsit rendet tennék a fejekben!
