Néha nehezebb önálló életet kezdeni, ha a szüleink beleszólnak az életünkbe. Még a húszas éveink közepén, végén is, még ha már van párkapcsolatunk, keresetünk, akkor is. Mit lehet ilyenkor csinálni? #egyperces

Egész nap fortyogott magában. Mert a párja nem hívta fel, üzenetet se írt és még egy vacak szívet se dobott át. Eddig minden összekapás után legalább egy szívet dobott. Vagy egy morcos szmájlit. Valamit. Életjelet.

Másként szeretünk mindannyian, bár ismerjük rég a szeretetnyelv kategorizálását, ennek számtalan variációját alkalmazzuk kapcsolatainkban. Úgy szeretünk, ahogy tudunk.

 „Vettem tesztet, mint mindenki más, vártam nagyon minden hónapban a csodát…. akkor már két éve gyúrtunk a babára. Eldöntöttük, ha ezen a nyáron nem lövünk gólt, akkor TÉNYLEG orvoshoz fordulunk, jöhet valamilyen segítőprogram. De azért halogattuk volna még a beavatkozást.”

Mindenki rohan. Szalad a párod, te is sietsz épp valahova, múlnak a percek, és úgy érzed nincs idő semmire. Nincs idő reggel IGAZI búcsúzásra, este IGAZI hazaérkezésre. Hozzá. A másikhoz, akit szeretsz, aki szeret téged. Akivel összekötötted az életed. Nincs érintés. Nincs simogatás. Gyors puszi reggel este, szigorúan a száj sarkára, éppen csak leheletnyi, nehogy már kedvet kapjon a másik.

Hálásnak lenni nem tűnik könnyű feladatnak. Az EGO ellen dolgozik, azt teszi helyre. De ha elindulunk egy olyan úton, ahol a hála mindennapi társunk, akkor ráébredhetünk, hogy a hálás szívvel élt élet sokkal gazdagabb, mint az, amikor ELVÁRÁSOKKAL és csalódásokkal kövezünk ki azt. Most következő anyagunk egy olyan fiatal lány írása, aki megtanulta értékelni a hálát, és ezt el is mesélte nekünk.

Mikor mondtátok ki őszintén azt, amit valójában gondoltok? Mikor engedtétek meg magatoknak, hogy elárasszanak az érzések és kontroll nélkül mikor mutattátok ki azokat?

Szeretjük azoknak az embereknek a társaságát, akikben megbízunk, akikről tudjuk, hogy védelmeznek minket. Ez a három csillagjegy azonnal utánunk nyúl, ha bajban vagyunk.