Hálásnak lenni nem tűnik könnyű feladatnak. Az EGO ellen dolgozik, azt teszi helyre. De ha elindulunk egy olyan úton, ahol a hála mindennapi társunk, akkor ráébredhetünk, hogy a hálás szívvel élt élet sokkal gazdagabb, mint az, amikor ELVÁRÁSOKKAL és csalódásokkal kövezünk ki azt. Most következő anyagunk egy olyan fiatal lány írása, aki megtanulta értékelni a hálát, és ezt el is mesélte nekünk.
A hála témakörével manapság egyre több területen találkozhatunk: gondoljunk csak a milliónyi önfejlesztő könyvre, amik a boltok polcairól kiabálva várják a magukon segíteni, munkálkodni akaró embereket. Azt hiszem, egy 21. századi fiatal nő számára a vonzás törvényének fogalma sem ismeretlen, azonban beletelhet egy kis időbe, mire az ember lánya hinni kezd benne – már ha egyáltalán eljön ez a pillanat” – kezdi történetét Adri, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Kiss Adrienn írását olvashatjátok.
Nálam eljött ez a pillanat, és vele együtt az a bizonyos 180 fokos fordulat is az életemben. Nagyjából egy évvel ezelőtt eléggé mélyponton volt az életem, már ami a karrieremet illeti. Fogalmam sem volt, mivel is szeretnék foglalkozni hosszú távon, csapongtam ide-oda, és igazából semmi sem tett boldoggá. Egy főiskola utolsó évét kezdtem meg, ami eléggé embert próbáló időszaknak ígérkezett, és a motivációm egyre csak fogyott.
Ekkor kezdtem el különböző motivációs trénerek előadásait hallgatni. Elolvastam jó néhány könyvet az újrakezdés és az önfejlesztés témaköreiben, és végül megfogalmazódott bennem egy nagyon egyszerű, de hihetetlenül hatásos gondolat. Minden egyes írás és hanganyag tartalmazott egy szót, amely központi szerepet töltött be, ez pedig a hála volt.
A dolog nagyon egyszerű:
ha a vonzás törvénye valóban működik, akkor logikus, hogy minél többet járja át az elménket a hála érzése, annál több olyan dolgot vonzunk be az életünkbe, amiért aztán hálásak lehetünk.
A hálaadásnak számos módja van. Rengeteg praktikát és trükköt találhatunk a témával kapcsolatban. Ami nálam bevált, az a reggeli és az esti hálagyakorlatok alkalmazása. Semmi mást nem tettem, csupán minden este, már az ágyban fekve, elalvás előtt átgondoltam a napomat, és leírtam a „hála-naplómba” azokat a dolgokat, amelyekért az adott napon hálát éreztem. Reggel ugyanezt a listát elővettem, és átolvastam.
