Helló, anyu szeretnék lenni! – most 24 éves vagyok, nem erre számítottam pár éve
Tegye fel a kezét az a lány, aki arra vágyik, hogy 24 évesen anya legyen! Nem sokan vagytok, ugye? Hát, tíz, de még öt évvel ezelőtt én sem tudtam volna elképzelni, hogy lelkesen a levegőbe lendült volna a karom egy ilyen mondatra. Azt gondoltam, 24 évesen egyetemre fogok járni (ez igaz is), emellett gyakornok leszek valami menő cégnél, kutatok, publikálok, építem meredeken felfelé ívelő karrierem. Pasik? Majd randizgatok. Család? Gyerek? Persze, valamikor szeretnék. Majd.
Mítoszok a terhességről, amiknek ne dőljetek be!
A gyerekekért a legtöbb nő odáig van, és várja a pillanatot, hogy ő is anyává váljon. De ahogy sokszor a gyereknevelésről, a terhességről is hallunk olyan információkat, amikről már elsőre tudjuk, hogy nincs sok valóságalapjuk. Jöjjön is néhány mítosz a terhességgel kapcsolatban, aminek ne dőljetek be!
Baj, ha utálom a gyerekeket?
Sosem értettem, miért akarnak a nők szülni. Számomra sokkal fontosabb a szabadságom, a karrierem, valamint hogy legyen időm önmagamra. Utálom, amikor azt kérdezgetik tőlem, mikor lesz gyerekem. Szerencsére a párom is ezen a véleményen van, családtagjaink azonban képtelenek elfogadni döntésünket.
Nem sikerült megszeretnem a gyerekem
Azt hittem, imádni fogom az anyaságot, de ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna. Képtelen voltam a legalapvetőbb dologra, mégpedig hogy megszeressem a saját gyerekem.
Rossz feleség vagyok, ha nem akarom a férjemet a szülőszobában?
Úgy gondoltam, a szülés egyértelműen olyan lesz, amit a férjemmel együtt fogok megosztani, kéz a kézben. Most viszont úgy érzem, ő az utolsó ember, akit magam mellett szeretnék látni.
Gyerekgyártó kisiparosok! – Avagy hogyan fogadják az emberek a harmadik, vagy többedik gyermek érkezésének bejelentését
A második világháború után az általános családmodellben két gyermek volt a jellemző, és ez oly mély gyökeret eresztett a társadalomban, hogy az ettől eltérő - mindegy, hogy kevesebb, vagy több - családszerkezeteket fenntartással fogadja a legtöbb ember.
Leszámoltam a függőségemmel, hogy gyermekem lehessen
Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott életet éljek. A nyüzsgés, hajnalig tartó bulizások, az élvezetek káros szinten történő hajszolása volt a mindenem. Aztán egy egy napon minden megváltozott.
Miért várják el még mindig ezeket a nőktől?
“A igazi nő nem csinálja ezt, nem viselkedik így, nem veszi fel ezt…” De miért téma ez még mindig?
