Ha egy jó sírásra van szükséged, akkor nincsenek is jobb filmek ennél. Könnyek között mondjuk, hogy szeretjük őket.
Egész héten diétáztok, majd a következő hétfőn a mérleg egy dekával se mutat kevesebbet? Szomorú és frusztráló helyzet, de megtalálhatjátok rá a magyarázatot. Azt pedig leginkább a hétvégi bulizásban érdemes keresnetek - legalább is ezt állítják a szakemberek. Nem hiszitek? Mutatjuk, miért lehet igaz!
A legtöbben csak hallomásból ismerjük azt az embert, aki megbánta, hogy elment a középiskolai vagy a fősulis gólyatáborába. Olyanok ezek az emberek, mint a Jeti: soha senki nem találkozott még velük, de már hallottunk róluk. Mert mégis, miért bánná valaki, hogy elmegy egy többnapos buliba, ahol megismerheti azokat az embereket, akik a következő 3–5 évben az élete részévé válnak. (A szélsőséges, botrányos és borzasztó esetektől most tekintsünk el!) Ez az írás arról fog szólni, hogy miért kellene minden diáknak részt vennie a gólyatáborban.
Ha a nyolcvanas években, annak is inkább az első felében születettek, biztosan tudjátok, ki az „ami a szívén, az a száján”, sokat beszélő, nagy szavakat használó, álmodozó Anne Shirley. Nos, Anne, szigorúan „e”-vel a végén most visszatért, igaz, kicsit sötétebb, realisztikusabb formában, aminek már most nagyon sokan nem örülnek.
Azt gondoltuk, már rég túl vagyunk azon a korszakon, amikor totál beszippant egy okostelefon-applikáció. Nagyot tévedtünk, ugyanis amikor a kezünkbe került a FaceApp nevű mobilalkalmazás, azonnal elmerültünk benne.
Két korsó sör után már dőlnétek is be az ágyba, minden buli után két napig regenerálódtok és akár két feles is elég ahhoz, hogy Zacher Gábor ébresszen titeket a toxikológián? Akkor ez a cikk nektek szól!
Nem kérdés: aki most ezt olvassa, valószínűleg volt már fesztiválon és szereti is. Nagyon sok többnapos buli van, ami tényleg megéri a pénzét – de nem mindegyik –, hogy aztán élményekben gazdagon térjünk haza, új barátokkal karöltve. Emlékszem a legutóbbi fesztiválélményemre tavalyról: nagyon boldog voltam, hogy élőben, testközelből láthattam a kedvenc zenekarom, de ami utána fogadott… Pfff.