Emlékszem még, gyerekkoromban milyen volt az igazi szőnyegtisztítás. Kiterítettük az udvarra, kefével átsikáltuk, úgy habzott, hogy csak na, aztán pedig felakasztottuk egy nagy fémrúdra száradni. Szebb volt utána, mint új korában. A kérdés már szinte adódik: milyen gyakran kell szőnyeget mosni?

Egy aprócska lábtörlő, mely hálás feladatot lát el ugyan, mégis hálátlanul bánunk vele. Ám az is gyakori, hogy a nagy testvérével sem foglalkozunk eleget. Pedig mennyire fontos lenne! De pontosan mi is? Hát a szőnyegtisztítás!

Mindenki rémálma, mikor az amúgy vadonatúj, gyönyörű szőnyegről letoljuk a bútort átrendezés céljából, majd váratlan dologgal kell kalkulálnunk: mit tegyünk, hogy ne látszódjon a bútor lábnyoma?

A nomád népek csodaszép szőnyegeket szőnek a természet semmiségeiből. Birkaszőrből, kecskeszakállból, pamutból, amit zöldségekkel és gyümölcsökkel festenek meg. A kész műbe aztán egy-egy hibás elemet rejtenek, mert tökéleteset csak Allah alkothat. Így lesz az ő szőnyegük értékes, egyedi és különleges.