Egyéb kategória

Egyedi és különleges, mert tökéletlen – Így növelik a szőnyegek értékét

A nomád népek csodaszép szőnyegeket szőnek a természet semmiségeiből. Birkaszőrből, kecskeszakállból, pamutból, amit zöldségekkel és gyümölcsökkel festenek meg. A kész műbe aztán egy-egy hibás elemet rejtenek, mert tökéleteset csak Allah alkothat. Így lesz az ő szőnyegük értékes, egyedi és különleges.

vous - 2015.08.27.
Egyedi és különleges, mert tökéletlen – Így növelik a szőnyegek értékét

Négy évig éltünk Iránban, ami előtt néhány héttel költöztünk be új otthonunkba. Amikor az anyósom lelkesen beállított egy szőnyeggel, hogy annak bizony milyen jó helye lenne a nappalinkban, mi egyértelműen kijelentettük: ebben a házban ugyan nem lesznek felesleges porfogók. A külszolgálatunkról aztán annyi darabbal érkeztünk haza, hogy még a nagyszülőknek is jutott bőven. Nálunk pedig a falon is szőnyegek lógnak. És persze gyűjtik a port.

Történetük van

A kedvencem nem is igazán értékes, de mivel viszonylag hosszú, ám nem elég széles, hogy a folyosóra kerüljön, így a lépcsőfeljáróba került a falra. Már a mérete is árulkodó, hiszen csak a nomádok készítenek ilyen, nem épp “konfekció méretű” darabokat, hiszen a vándoréletmódjuk miatt a szétszedhető szövőállványaikon nem tudtak igazán széles dolgokat készíteni.

A nálunk perzsaként ismert szőnyegek valójában a városi perzsa szőnyegek, amik finom, kanyargós mintákkal, aprólékosabban díszítettek. A nomád szőnyegek ezzel szemben rusztikusabbak, mintázatuk gyakran geometrikus szimbólumokból épül fel, de az is előfordul, hogy valamilyen történetet mesélnek el.

Szóval annak a fura méretűnek a lépcsőházunkban is megvan a maga sztorija: egy beteg lány készítette, aki szomorú életét szőtte bele a munkájába. Miután súlyos problémái miatt erős fájdalmai voltak, hozzáment egy ópiumkereskedőhöz – ez ott akkoriban egy teljesen tisztességes foglalkozás volt –, hogy így hozzájuthasson a panaszai enyhítéséhez szükséges morfiumhoz. Mindezek ismeretében felfedezhetjük a mintázatban az ópium szívásához használt pipát és magát a növényt is, ami mondjuk inkább hasonlít egy égig érő paszulyra, mint mákra, de tudjuk ezt be a művész szabadságának. Vagy a fájdalomcsillapítás hatékonyságának. 

Lehet, hogy csak a kereskedő találta ki az egész sztorit, de akkor jól kifundálta, mert mi megvettük a portékáját.

Lassan kiokosodtunk szőnyegből

Iránban nem lehet nem venni szőnyeget, minden utcában legalább két bolt van, ahol nyilván nem olyan magasak az árak, mint a nyugati világ üzleteiben. Az igazi kereskedők viszont a bazárban vannak, a legbelevalóbb kereskedők pedig házhoz is mennek. Az ott élő barátainkkal időnként egy-egy árus raktárába is eljutottunk, ahol igazán jó móka volt a mustra.
Mivel mindenütt szőnyegek tornyosultak, egy-egy kupac tetején iráni módra teázgatva figyeltük, ahogy újabb és újabb érdekességeket vetnek a “nézőtér” közepére. Ha valami megtetszett valamelyikőnknek, azt félrerakták, és máris folyatódott a bemutató. 

A végén jött a legjobb rész: az alku. Ez akkor jó, ha mindkét fél úgy áll a dologhoz, hogy annyira nem is fontos neki az üzlet. De azért mégis. 

Forrás:
iStock

Alkudozni kötelező

Az eladó a "húzd meg, ereszd meg" meccs elején – felmérve a vásárló hozzáértését – megkérdezi, mennyit adnál az adott darabért, amire vagy nem válaszol az ember, vagy mond egy pofátlanul alacsony összeget. Ez aztán meg is alapozza az alapvető feszültségét a játéknak. Ekkor jön az ő általa ajánlott ár, aminek a felét kell kiindulási alapnak venni, majd a nagy megsértődések és visszatáncolások után megköttetik a deal.

Van olyan szőnyegünk is, amit egyébként eszünk ágában sem volt megvenni, de a kereskedő annyira el akarta adni, hogy a végén – az ő ötlete alapján – bartereztünk. Ő megkapta a maradék repi italkészletünket – Iránban alkoholtilalom van –, mi pedig a szőnyeget. Hiszen itt nem is feltétlenül a pénzszerzésről van szó, hanem a játékról, az izgalomról, az akaratok harcáról és a győzelemről, ami akkor az igazi, ha mindkét fél magáénak érzi.

Játék az évekkel

Egy jó szőnyeg akár három generációt is kiszolgál, sőt az évek múlása csak növeli az értékét. Ha megnéztünk egy-egy darabot, a mérete, a származása (melyik városból való, melyik nomád népcsoport alkotta) és a stílusa mellett mindig elhangzott, hogy már 20-30-50 éves.

Az is kiderült, hogy a legjobban akkor gondoskodunk róluk, ha használjuk őket. A szőnyegek antikolására, azaz értéknövelésére egyébként felettébb ügyes technikákat dolgoznak ki az eladók, aki a készítőktől maguk vásárolják fel a javarészt vadonatúj darabokat. Tudvalévő, hogy egy jó nomád szőnyeg nem homogén színű, egyes részein például a piros inkább bordó, máshol meg majdnem rózsaszín, hiszen a kézzel festett fonal sem egyszínű. Ha meg mégiscsak túlságosan tökéletes lenne az a darab, jöhet a napfény és a hipós vízzel átseprés.

Azon sem kell csodálkozni vagy sajnálkozni, ha a bazár közepén a sáros lábak, a motorkerekek és a szamárkordék járta utakra kifektetik a szőnyegeket, hiszen azoknak csak jót akarnak. Feljavítják küllemüket és persze korukat egy kis intenzív használattal.

Aztán már senki sem mondja meg, hogy egy család vagy valami más koptatta viseltessé. Mert a szőnyegek világa maga a titok. Kézi csomózású szőnyeget venni élmény, vele élni pedig olyan, mintha egy cseppnyi meghitt és rejtélyes történelem költözne az otthonunkba.

Ajánlott cikkek