A Life TV reggeli műsorában mesélte el, hogy milyen nehézségekkel jár, ha a médiában dolgozik valaki és ezt mennyire nehéz összeegyeztetni a családjával. A legnagyobb félelme mégis az volt, hogy mit szólnak majd az idősebb gyerekek.
Emberek ők is, gyengeségekkel, félelmekkel, elvárásokkal, tapasztalatokkal. Szeretik az unokákat nagyon, de néhányan tényleg a lelküket odaadnák azokért.
Másként szeretünk mindannyian, bár ismerjük rég a szeretetnyelv kategorizálását, ennek számtalan variációját alkalmazzuk kapcsolatainkban. Úgy szeretünk, ahogy tudunk.
Az érettségi bizonyítványa után kutatott, rég volt a kezében, csak néha kellett, egy - egy új munkahelyhez, meg egy kései egyetemi felvételihez. Amit mégse kezdett el, jött az újabb gyerek.
A páromnak van három lánya. Az idősebbek ikrek, a kicsi meg nagyon rövid idő elteltével csatlakozott hozzájuk. Alig egy év van az ikrek meg a harmadik lányka között. Összenőttek, összeforrtak ők hárman.
Van az úgy, hogy menni kell, messzire visz az út, messzire sodor az élet, egy új kapcsolat, munka hív el. Vagy a harag, el nem fogadás, meg nem értés, harcok kergetnek messzire. De azért hazamennénk. Mindig hazavágyunk. Ez a három csillagjegy mindennél jobban.
Igen, ez a cikk a nagyszülőkhöz szól, akik szerepe szinte felmérhetetlen érték a gyereknevelésben. Akkor is, ha a nagyszülők egy jelentős része „unokázás” mellett dolgozik. Akkor is ha lerövidült az idő, amit az unokák a nagyszülőkkel töltenek.
Sokan csak későn kapnak észbe, amikor már tényleg késő. Amikor már nem lehet, nincs kihez szólni, nincs kinek elmesélni, nincs kihez bújni, mert azok, akik erre vártak, azok már nincsenek. Elmennek a nagyszülők csendesen. Sokan későn kapnak észbe a tőlük örökölt tárgyak sorsát illetően is. Megy a szemétre minden. Elavult, ósdi.... mit kezdjenek vele.... pedig ha mindent nem is lehet és nem is kell megőrizni, egy-egy tárgyat érdemes megmenteni. Átemelni a mi életünkbe. Naponta ránézni, megcsodálni. Naponta emlékezni egy percet. Mutatunk egy inspiráló videót régi tárgyak új életéről.