Arról az utóbbi időben többször is írtunk (lásd a keretes írásokat), mennyi előnye van, és milyen fontos, hogy mezítláb is sétáljatok, amennyit csak lehet. Megtehetitek a kertes ház udvarán, a köztéri parkokban, tulajdonképpen bárhol. Ha azonban különleges élményre vágytok, menjetek el egy kifejezetten mezítlábas parkba, ahol mindenféle anyaggal találkozhattok a talpatok alatt.

Te szoktál nyári nap mezítláb járni a fűben? Olyan jó, nem? Olyan kellemes langyos, selymes. Számomra egy igazi stresszkezelés. Olyan selymes a léleknek, mint a lábamnak. Aztán leülök, és nézem az apró bogárkákat, érzem  a fű és a föld megnyugtató illatát és tudom, a természetben megtalálom az élet csodáit.

Manapság már egyre kevesebbet járunk mezítláb – nem is csoda, kész csatatér a talaj, senki nem akar törött üvegben, vagy egyéb veszélyes hulladékban lépkedni. Ha viszont van lehetőségetek olyan helyen mezítláb járni, ahol ez a veszély nem fenyeget, akkor tegyétek, ugyanis rengeteg egészségügyi előnye van annak, ha néha eldobjátok a cipőt, és mezítláb járkáltok inkább!

Nekünk, nőknek aztán igazán nem kell elmagyarázni, hogy mi jó a cipőkben. Felmelegítik a lábunkat, megvédik a földön lévő kosztól, kiegészítenek egy szerelést – és nem utolsósorban meg lehet őket vásárolni. De ha teljesen őszinték akarunk lenni magunkkal, egy hosszú nap végén másra sem vágyunk, mint lerúgni őket és mezítláb lenni. Ez pedig nem véletlen!

Rengeteg olyan egészségügyi probléma van, ami a lábunkat érinti és méregdrága gyógyszereket ír fel rá az orvosunk. Nem kell kenőcsökre, krémekre költenetek, próbáljatok ki inkább természetes gyógymódokat!

Programot kerestem hétvégére, na nem a gyermekeimnek, csak a belső gyermekemnek. Szeretek újdonságokat felfedezni, szeretem a nem mindennapi élményeket. Szeretek tapintás útján tájékozódni, mondhatnám úgy is, szeretek érinteni, érintkezni. Elárulom: néha fájt, de jó volt.

Már nem emlékszem, mikor szóltak először rám, hogy ne játsszak a porban. Húzzak papucsot, húzzak trikót, kössem fel a hajam. Viselkedjek. Nem emlékszem a váltásra, de arra igen, hogy a rám ripakodás előtt boldogabb voltam. Ártatlanabb, mint utána.