Az Erasmus-ösztöndíj megpályázása egyet jelent jelentős havi támogatás megcélozásával, amelynek mennyisége kis mértékben ugyan, de országonként eltérhet – különböző országokat külön kategóriákba sorolják attól függően, hogy mennyire borsos a megélhetés az adott helyen. Én egy norvég egyetemet céloztam meg, Norvégia pedig a legdrágább (tehát a legmagasabb támogatással járó) kategóriába esett, így ez havonta 520 euró támogatással jár. Az olcsóbb kategóriába eső országok esetében 470, vagy 420 euró támogatást nyerhettem volna el, ha ezeket veszem célba. Ezen az összegen felül hallgatóként megpályázhatsz szociális támogatást a külföldi félévedre, csakúgy mint otthon, valamint egyéb ösztöndíjakat, ám ezekről a saját egyetemednél kell érdeklődnöd. Na, de mire is fog elmenni ez az összeg?

Első lépésként meg kell oldanod az adott országba való kijutásod – legtöbb esetben ez egy repülőutat jelent, aminek az ára igencsak sokféle lehet, függően a csillagok állásától, a szerencsédtől, na meg, hogy mennyire korán csapsz le a jegyedre. Emellett a választott helytől függően az ottani (tömeg)közlekedési árakra is érdemes gondolni, pláne ha szívesen körbenéznél az adott országban. Például a Norvégiában eltöltött félév során jelentős összegeket kellett szánnom egy-egy kiruccanásra, itt ugyanis jelentősen többe kerül a vonatozás és buszozás, mint otthon, de semmi para, ez nem mindenhol van így – Norvégia gyakorlatilag a legdrágább hely, amit csak választani lehet. 

Na, ez aztán a legkikerülhetetlenebb-kijátszhatatlanabb faktor az Erasmus-félév során: nincs mese, valahol lakni kell. Ha szűkösnek érzed a büdzsét, akkor érdemes vagy a koli felé tendálni, vagy ha ez valamiért nem pálya, akkor lakótársakat keresni még bőven a kiutazás előtt, amivel máris többfelé osztódik a költség – emellett pedig még véletlenül sem lesz lehetőséged az emberektől elbújva egyedül tölteni a napokat. 

Egyetemisták ezrei éltek már az Erasmus-program nyújtotta lehetőséggel, jól mutatja, hogy semmi különleges képesség nem kell, hogy máshol is megpróbáld magad.

Forrás:

Unsplash.com

Ismét egy megkerülhetetlen dolog, mikor az ember önállóságra kényszerül: bizony nem rossz napi párszor valami jót enni, ám ezzel aztán tudsz okosan gazdálkodni. Ha eddig nem tetted, akkor ideje főzni – ez sokkal pénztárcabarátabb, mint naponta valamilyen étteremben hesszelni – ezt érdemes meghagyni a különleges alkalmakra. A főzés, na meg az étkezéseid többé-kevésbé tudatos megtervezése az Erasmus utáni életedben is jól jöhet, nem beszélve az újfent elsajátított receptekről. Ezt tetézve pedig én különösen szórakoztatónak tartottam, hogy egy idegen ország élelmiszerboltjainak választékát is megismerhettem, ami igencsak eltér az otthon ismerttől – fogd fel ezt is úgy, mint a felfedezések részét. 

Ne legyünk álszentek: Erasmusra menni azért “némi” szórakozással is jár, amivel nincs is semmi baj, azonban, ha te sem veted meg a hétvégi mulatozást, a random kirándulásokat vagy az egyéb mókázásokat, akkor jobb, ha erre gondolsz a kiutazás előtt, ugyanis ezek igencsak gyorsan és gond nélkül megszabadítanak a “felesleges” euróidtól. Ha a lehető legfelhőtlenebbül szeretnéd tölteni a kinti félévet, akkor az előtte levő félévben érdemes némi megtakarításra adni a fejed, hogy ne emiatt kelljen kihagyni a szuper élményeket, amiket külföldön szerezhetsz – hidd el, igazán megéri!

A Külföldi tanulás? Erre készülj fel anyagilag, mielőtt belevágsz bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Egy teljes félévet totál egyedül egy másik országban tölteni, ahova egyedül utazol, majd a boldogulásodért is te felelsz, baromi ijesztő, azonban hosszú- és rövid távon is megéri. Ekkora lépés a komfortzónából akaratlanul is a határozottság új szintjére fog emelni, ami aztán nem fog elmúlni, mikor a repülőd újra Budapesten landol, így mindig kamatoztatni fogod, amit akkor tanultál, mikor körülötted senki nem beszélt magyarul, na meg anyuék sem csak egy telefonhívásra voltak. 

A határozottság mellett az Erasmus nyitottságra is kényszeríti az embert – hacsak nem az a terv, hogy minden péntek estéd a szobádban töltsd, vagy egyedül ücsörögj az egyetem menzáján – így nagy valószínűséggel több nemzetközi kapcsolatra is szert tehetsz egy ilyen félév során, akikkel aztán nem kell, hogy örök búcsút intsetek a hazamenetelkor. Napjainkban a távolság nem kifogás egy barátság megszakítására, ami aztán akkor is szuper lesz, ha szívesen kipróbálnád, milyen is az élet például Párizsban – és már egy barátnőd is van a francia fővárosban.

Életre szóló kapcsolatokat alakíthatsz ki utazásod során.

Forrás:

Unsplash

Suliban, alkalmanként turistaként, hébe-hóba turistákkal angolul (vagy egyéb nyelven) beszélni, vagy az adott nyelvet minden nap használni: két teljesen külön kategória, ami olyasmi magabiztosságot és nyelvismeretet fog nyújtani, amit előtte aligha tapasztaltál. Nyelvtudástól függően lehet, hogy döcögős a kezdet, azonban a kényszer nagy úr, a cirka öt hónap pedig bőven elég a meglévő nyelvismeret felextrázásához, vagy egy új nyelv alapjainak elsajátításához. 

Az Erasmus-félév határozottan felnyitja az ember szemét néhány előtte nem túl egyértelmű tényre, mégpedig, hogy a világ sokkal szélesebb, mint a városka, ahonnan származol, sőt, még Budapestnél is – ez a félév nagy valószínűséggel olyan ötleteket és vágyakat ébreszt fel, amelyek előtte meg sem fogalmazódtak – mi lenne, ha máshol végezném a mestert? Megtanuljak egy másik nyelvet? Valójában mi tart vissza attól, hogy az álomvárosomban is kipróbáljam magam? A válaszokat már magadnak kell megkeresned, de egy tuti: egy ekkora váltás olyan hosszú távú változásokat és sikereket hozhat, amikre a legvadabb álmaidban sem gondoltál előtte. 

Hegedűs Eszter

A Ezért érte meg egy időre elhagyni a hazámat bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Párszor elmentem már családommal, valamint párommal egy külföldi utazásra, tehát tudom, miről beszélek. Még akkor is, amikor a társaság nagyon jó, úgy érzem, egy budapesti étteremben ugyan úgy tudnék finom ételeket enni, este pedig meg tudnék nézni egy filmet, amiben hasonlóan szép tájakat látok.

Nekem fontosabb, hogy hepaititisz nélkül élhessem a napjaimat, valamint hogy ne haljak meg abban, hogy éppen valamilyen egzotikus állathoz túl közel kerültem.

Többször próbáltak már rávenni a barátaim erdei sütögetésre is, én azonban határozottan kijelentettem, nem vagyok hajlandó elhagyni a várost.

Forrás:

Pexels.com

A legkevésbé azokat tudom megérteni, akik szeretnek sátorozni. Hogy lehetséges az, hogy valaki arra vágyik, hogy egy elhagyatott helyen, áram és víz nélkül éljen túl akár több éjszakát. Valószínűleg sosem fogok tudni azonosulni ezzel a mentalitással, de aki ezt élvezi, csinálja bátran.

Többször próbáltak már rávenni a barátaim erdei sütögetésre is, én azonban határozottan kijelentettem, nem vagyok hajlandó elhagyni a várost. Miért nem lehet inkább egy pizzát rendelni, sokkal finomabb, mint a szénné égetett hús és zöldség.

Ilyenkor komoly arccal elmondom, hogy utálom a homokot, a napon többször napszúrást kaptam már, és nem szeretek alsóneműben flangálni idegen férfiak előtt. Tudom, másoknak ez nem számít, én azonban kellemetlenül érzem magam ezekben a helyzetekben, ezért inkább kerülöm őket.

Jobban szeretek a biztonságos, megszokott helyeken lenni. Tisztában vagyok azzal, hogy így bizonyos tapasztalatokról le kell mondanom, én azonban nem bánom. Szeretek a kis lakásomban élni, egy jó munkám van, mellette pedig egy összeszokott baráti társaságom. Így nincs értelme nagyon messzire menni, hisz mindent megkapok az életben ott, ahol élek.

Sokan támadtak már a nézetem miatt, én azonban büszkén vállalom. Ha én mosolyogva meg tudom nézni a barátaim nyaralós fotóit, akkor mások is meghallgathatják a véleményem, ami lehet harsány, de én mindig is tartani fogom magam hozzá.

Rebeka történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.

A Gyűlölök utazni. Egyedül vagyok ezzel? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

1. Peloponnészoszi-félsziget

Utazás fillérekből

• “A ragaszkodás az egyik legnehezebb dolog, amivel szembe kellett néznem” – A sárga ruhás lány mesél
• A favelák és az Ipanema mögött – a Hátizsákkal Brazíliában szerzőjével beszélgettünk
• Utazás, szabadság, önismeret – interjú a Wanderlust bloggerével

A A legvonzóbb úti célok – Ide utaznánk most azonnal bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Volt rá példa, hogy takarítással – sőt vasalással – egészítettem ki az akkor szűkös családi kasszát. Életem első automata mosógépét éppen a vasalásért kapott és gondosan félrerakosgatott pénzből vettük. Szerintem a munka az munka, és ugyan kellett sokszor a pénz, tudtam, a határokat én húzom meg, meddig megyek el. Más nem ennyire szerencsés vagy nem ennyire tudatos.

Egy tehetős, frissen meggazdagodott, sörgyáros család volt a munkaadóm. Egy fiatal nő adta ki a munkát. Ő éppen párkapcsolati válságban volt, ami abban az esetben azt jelentette, hogy nem egy, hanem két férfi ruhatárát kellett rendben tartanom. A férje távozóban, új párja beköltözőben volt az életébe. Ki-be jártak. Hol az egyik bukkant fel váratlanul, hol a másik.

Én nem minősítettem a dolgot akkor sem, most sem a minősítés szándéka vezet – egy jó háztartási alkalmazott legfontosabb tulajdonsága ugyanis az, hogy nem hall, nem lát semmit. Ha mégis, magában tartja az információt és nem osztja meg a külvilággal azt, amit tapasztal.

Nem szól, nem akarja megváltoztatni a családi viszonyokat, nem írja felül szokásaikat (akkor se, ha a szíve mélyén a pokolba kívánja valamelyik iszonyatosan rendetlen családtagot).

Nekem akkor komplex feladat jutott: egyszerre voltam „cseléd” – mosd fel, ugorj el a boltba, süss egy adag palacsintát –, valamint gyerekfelvigyázója, párkapcsolati trénere, mentálhigiénés szakembere is a családnak. Szerettek nagyon, nem tagadom és meg is fizettek busásan fáradozásaimért.

Egyszer például egy akkori átlag havi keresetet kitevő összeget kaptam azért, hogy vasárnapi szabadidőm feláldozva süssek a családnak egy meggyes piskótát. Elugrottak értem autóval, megsütöttem a vágyott sütit, majd hazaszállított valamelyik aktuálisan kéznél lévő lovag. Már nem emlékszem, hogy Bálint vagy Béla volt-e. Bár annak idején ezen a duplikáción azért magamban jól mulattam.

Ha nem tudtam rá figyelni, mert más dolgom is akadt (aminek a prioritását szeszélyesen változtatta a fiatal anyuka), akkor rendetlenkedéssel hívta fel magára a figyelmet. Tört-zúzott, hadakozott, üvöltött. Egyszer egy hipóval teli vödröt rúgott rám az emeletről.

Várta a hatást, hogy reagálok. Az ő viselkedésére akkor sehogy, az anyukát azonban leintettem, mert kiabálva rontott négyéves csemetéjére, aki a „világ legrusnyább gyereke”, „ már megint milyen állat”, és "az hiányzik, hogy őt – mármint engem – is elkergesd a háztól”.

Akkor először éreztem úgy, hogy talán közbe kell avatkoznom (később többször megtettem, sőt kérték is a segítségem), mert nagy gyakorlatom ugyan nem volt a pedagógia területén, az viszont elég világosan kiderült, hogy nem a gyerekkel van a gond. Az ő magatartása csak a tünet.

Megalázónak soha, egyetlen pillanatig sem tartottam a takarítást, pedig akkor már írtam, főiskolára jártam, saját gyerekeimet neveltem. Még akkor sem szégyenkeztem, amikor próbára tették, lopok-e… ostoba kis teszt volt, az udvaron VÉLETLENÜL leejtett aranygyűrűvel, visszaadom-e. Meg se fordult a fejemben a másik variáció. Csak nevettem rajtuk.

Forrás:

depositphotos

Akkor se szégyenkeztem, amikor egy másik takarítómunkánál (nem ennél a családnál) az apuka erőszakos udvarlásba kezdett. Túl közel merészkedett, átlépett határokat. Pénzt is ajánlott. Gyorsan és nem szép szavakkal hűtöttem le vágyakozását és a munka felénél leléptem. Veszett a fizetség, de nem bántam. Később ezzel az apukával, akkor már újságíróként dolgoztam, újra összesodort az élet. Fixírozott vadul, szinte láttam, ahogy keresi az emlékmorzsát, honnan ismer.

Láttam a meghökkenést az arcán, amikor beazonosított: a TAKARÍTÓNŐ vagyok. Az, akit pár éve sarokba szorított. Gondolom, nem én voltam az egyetlen, akit „hatalma” tudatában megkörnyékezett, de talán az EGYETLEN, akinek egy más élethelyzetben – egyenrangú társas viszonyban – a szemébe kellett néznie.

Egy későbbi újságíró kollégám még érettségi után repülőre ült és egy évig házvezetőnője, bébiszittere lett egy angol, háromgyerekes családnak. Ő kísérte reggelente iskolába a gyerekeket, hozta őket haza. Napközben kitakarította a lakást. Főzött, mosott, vasalt, súrolt – igények szerint. Vagy társaságot biztosított az anyukának, aki otthonról dolgozott. Szabadidejében más lakások takarítását is elvállalta.

Volt, ahol fogkefével kellett tisztára sikálni a csempék közötti fugát, mert várandós munkaadója így kívánta. Máshol szinte nem is látta a ház urát, kapott egy kulcsot, egy feladatsort és hajrá. Nóri sem érezte megalázónak a munkát, tervei voltak már akkor is, tudta, az az év csak egy állomás.

Kaliczka Patrícia Nógrád megyéből (Romhányból) költözött fel Budapestre. Fiatal festőművész, aki néhány művészbarátjával bérel egy galériát. Napjai nagy részében kreatív munkájának él. Alkot. Gyönyörű munkáit már egészen fiatalon elismeri a szakma, több művészeti ösztöndíj, díj kedvezményezettje.

Saját – szülei által vásárolt – lakásban él, a szó szigorúan vett értelmében nem szorul rá arra, hogy sok pénzt keressen. Pár tízezer forint hiányzik a büdzséből. Patrícia azonban ezt a pénzt nem tanítással akarja pótolni, nem is azzal, hogy aprópénzre váltja tehetségét és esetleg portréfestőnek áll (bár régebben volt egy kutyaportrés piackutató kísérlete, ami nem jött be).

A fiatal művész kifejezetten takarító, házvezetőnői munkát keres. Egyrészt nem áll távol tőle a kétkezi munka, a családi háttér ezt tökéletesen indokolja, másrészt az alkotói folyamattól eltérő tevékenység segít kikapcsolni lázasan működő, örökké feladatokat kereső agyát. Harmadrészt pedig ez az a munkalehetőség, ami segít megőrizni a szabadságát. Alkalmanként köti csak le az idejét, vagy a nap néhány óráját veszi el tőle. Ráadásul könnyű váltani, nem kell évekre elköteleznie magát.

Ahogy ő fogalmaz:

A hirdetésre, amit feladott, sokan jelentkeztek, sok háztartásba kell a takarítónő, lehet válogatni a különböző időbeosztással és feladatokkal járó lehetőségek között. Egyetlen jelentkező, egy férfi okozott kínos pillanatot, ő ugyanis telefonálás, munkaegyeztetés közben megkérdezte: „Lehetne-e többről is szó?”

Patrícia finoman kezelte az ajánlatot, de természetesen nem, nem lehetne többről szó. A takarítónő, a házvezetőnő mást jelent.

A Diplomás takarítónők, cselédek, szitterek – a munka lealacsonyít? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Már első este egy turisták számára fenntartott, túlárazott ír pubban kötöttünk ki, ahol ömlött is a sör, épp ahogy vártuk. Nem volt valami autentikus élmény, mivel az ilyen helyeket a helyiek általában jó messzire elkerülik, így meg is lepődtünk, amikor a nővérem bejelentette, hogy hamarosan csatlakozik hozzánk egy helyi haverja. Milyen helyi haverja lehet Dublinban a nővéremnek, aki addig még csak a nagyinál járt Mezőcsáton és alkalmanként a horvát tengerparton? Gyorsan kiderült, hogy míg a társaságunk egy része egy jó pubot keresett a telefonján, Kata inkább a Tinderen böngészett, és le is szervezett magának egy autentikus kis kalandot.

Természetesen nem tartottuk vissza, hiszen mind tudtuk, hogy ez a terv.

Forrás:

Pexels

A pasi be is toppant, kicsit csevegtünk, ám nem sokkal később félrevonultak a nővéremmel, kettesben dumálgattak, és hamarosan a nővérem kijelntette, hogy akkor engedelmünkkel, ő most le is lépne, és holnap reggel csatlakozna hozzánk valamikor. Természetesen nem tartottuk vissza, hiszen mind tudtuk, hogy ez a terv. Másnap tehát Kata visszatért közénk, megsúgta nekem, hogy jó kis numera volt a srác, de ennyi, és mentünk tovább a dublini utunkkal, többet egy szót sem nagyon ejtettünk róla.

Otthon aztán visszacsöppentünk a szokásos kerékvágásba, ment minden, ahogy a hétköznapokban szokott. Pár hónap múlva Kata megkérdezte, emlékszem-e a helyes ír srácra Dublinból, mert képzeljem, pont itt jár Pesten, és szeretne vele összefutni. Kata úgy érezte, hogy Dublinban már mindent kihozott a kapcsolatból, amit akart, így könyörgött, hogy kísérjem el, amikor találkozik a sráccal, hogy a fiú még véletlen se hihesse azt, hogy randin van. Nem álltam kötélnek egy könnyen, ki akarna egy ilyen kínos helyzetben a pajzs szerepébe kerülni?

Egy romkocsmában kötöttünk ki, hogy meglegyen a pesti élmény, és jó testvérhez híven mindent elkövettem, hogy szóval tartsam a srácot, hogy ne tudjon eléggé rákoncentrálni a nővéremre ahhoz, hogy flörtölőre fordítsa a hangulatot. Ebből rövid idő alatt az lett, hogy már csak egymással beszéltünk, és Kata teljesen átvette a petrezselyemárus szerepét, amire eredetileg én neveztem be.

Az este átlagosan, de jól alakult, viszont a srác már másnap bejelölt Facebookon, és megkért, hogy kísérjem el egy városnéző sétára. Katának valamiért nem szóltam, de nem is volt miről nagyon szólni. Történetünk hőse másnap hazarepült, de a beszélgetéseink online folytatódtak.

Amikor végre beavattam, hogy egykori numerájával randizgatok, már elég komolyak voltak a dolgok. Épp arra készültem, hogy Dublinba költözöm. Nem állíthatom, hogy a bejelentésem nem hagyott nyomot a kapcsolatunkon Katával. Valószínűleg nem kellett volna ilyen sokáig titkolnom, ha őszintén bevallottam volna, lehet, hogy semmi baj nem lett volna. Eléggé elszúrtam, és hiába vagyunk már – az egykor még csak random dublini sráccal – öt éve házasok, a nővéremmel való kapcsolatomat a kínos, “közös pasi” témával kapcsolatban azóta is jeges hallgatás övezi mindkettőnk részéről.

Rita történetét Király Etel írta le.

A A nővérem Tinder-randija lett a férjem bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Ragadjatok tollat és levélpapírt. Mielőtt indulnátok, rejtsetek el 3 levelet a pasitok szobájában. Az egyiket akkor nyissa ki, amikor elmentetek, a másikat egy hét múlva, a harmadikat pedig akkor, amikor nagy szüksége lenne rátok. Fogalmazzatok meg benne kedves emlékeket, erősítsétek meg abban, hogy mennyire szeretitek őket és csaljatok mosolyt a szomorú arcukra minden levélben. Ha nem tudjátok együtt tölteni az ünnepeket, mint a Valentin-nap, szülinap, névnap, vagy esetleg a karácsonyt sem, akkor pedig küldjetek egymásnak egy-egy üdvözlőlapot, kis ajándékcsomagot. Higgyétek el, ez lesz a legszebb ajándék számukra!

Forrás:

Pexels

Valóban nem egyszerű a távkapcsolat hosszú távon, ezért alakítsátok ki az utazásokat úgy, hogy 6-8 hétnél tovább ne legyetek külön egymástól. Sokkal könnyebb lesz mindkettőtök számára, ha tudjátok előre, mi vár rátok, medig nem láthatjátok a párotokat. A találkozás időpontját pedig jobban fogjátok várni, mint a karácsonyt!

Nagyszerű, hogy a technikának köszönhetően akár folyamatosan kapcsolatban lehettek egymással és könnyen írkálhattok bármikor cseten egymásnak. De gyakran félreérthetitek egymást, hiszen írásban nincsenek hangsúlyok és nem látjátok a másik arcát sem. Jobban jártok, ha inkább telefonon beszéltek, vagy skype-oltok pár percet naponta, hiszen így simán meg tudjátok különböztetni, hogy mikor tréfál és mikor gondol komolyan valamit a párotok.

Forrás:

pexels.com

Senki nem jósnő, így nem tudhatjátok előre, mi lesz veletek a hosszú tanév végére. A legjobb, amit tehettek, hogy szeretitek egymást és a szívetek szerint hozzátok meg a fontos döntéseket. Abba pedig nagyon gyorsan bele lehet őrülni, ha folyamatosan a „Mi lesz akkor, ha…” kérdés jár a fejetekben. Foglaljátok le magatokat hobbikkal és töltsetek sok időt a barátaitokkal, így kevesebb időtök jut butaságokon gondolkozni.

A 4 alapszabály, amit be kell tartanotok, ha távkapcsolatban éltek bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Éppen ezért lepett meg minket, hogy az egyik legnagyobb csalódást az első és utolsó magyar lakótársaink okozták nekünk, akiknek a társaságától azt reméltük, hogy csillapítani fogják honvágyunkat.

Először nagy volt az öröm, hogy földijeinkkel lakunk együtt, lesz kivel beszélgetni az anyanyelvünkön, végre lehet normális adag gulyást főzni, nem két személyre, és a többi. Aztán szépen lassan elkezdtek kiderülni a dolgok, hogy ők nagyon másképp képzelik az együttélést.

Először örültünk, hogy magyar lakótársaink vannak, hiszen azt hittük, hogy végre tudunk jókat főzni.

Forrás:

Canva.com

Amivel nem is lett volna baj, ha szólnak, csak ahelyett passzív-agresszív módon elpakolták a dolgainkat, célozgattak, de nyíltan sose mondtak ki semmit. Ezt megtanultuk kezelni, csendben alkalmazkodtunk, és szépen lassan alábbhagyott a nagy barátkozás, és inkább békés együttélés lett belőle, alkalmi beszélgetésekkel.

Mondjuk a srác is fura volt, aki kiment Londonba dolgozni, szinte nulla angoltudással, és a messzebbi közértbe járt bevásárolni, mert ott nem dolgozott annyi bevándorló. Te tudod öreg.

Péntek este volt, az emeleti szomszédok házibulit tartottak. Ezt mi lentről hallottuk, de szépen nyugodtan megvacsoráztunk a szóban forgó pár hölgy tagjával, a barátja kocsmázni volt. Amikor lefeküdtünk az ágyba, hallottuk a zenét, de ilyen 10-11 magasságában simán elaludtunk.

Hajnal 2-3 tájt ébredtünk fel ajtócsapkodásra és hangoskodásra, amikor megérkezett a lakótársunk ittasan, és elkezdte magyarázni káromkodva, hogy mekkora “végtermékfogyasztók” a fenti szomszédok. A csaj teljesen kikelt magából, hogy ő egész este képtelen volt aludni a zene miatt, és nem tudott mit csinálni, amíg nem jött haza a srác, mert, hogy ő se tud jól angolul, nem mert felmenni egyedül. Mondjuk, szólhatott volna nekünk is. Persze, mi aludtunk, mert nem volt olyan hangos a zene.

Végül felmentem, megbeszéltem a fentiekkel, hogy mi történt, mert az ő részükről ez az egész úgy nézett ki, hogy hajnalban veri az ajtajukat egy közép-európai srác, aki alig makogott valamit angolul, de annak a is a többsége F betűvel kezdődött. Ennek ellenére lekapcsolták a zenét, én meg hazatértem, mint sikeres békéltető.

Természetesen a lakásunkban lincshangulat uralkodott, feljelentéstől kezdve a verekedésig minden terítékre került, hogy hogyan kéne elégtételt venni amiatt, hogy a lány nem tudott aludni. Mi csak le akartunk feküdni aludni, de ezért természetesen – a lakótársaink szemében – egyértelműen a fentiek pártját fogtuk, és semmirekellők lettünk. Minket ez nem érdekelt, csak megkértük őket, hogy nyugodjanak le.

Ez úgy tűnt sikerült is nekik, de reggel kiderült, hogy ez csak a vihar előtti csend volt. Ugyanis a fenti szomszéd becsöngetett délelőtt, hogy egy nagy kupac ürüléket talált az ajtajuk előtt, és szerintük ez picit túlzás a tegnap este miatt. Nem győztem elnézést kérni valaki más nevében, és amilyen gyorsan csak lehet, elrendeztem a dolgot.

Bent a lakótársunk persze mindent tagadott. De szerintem akkora véletlenek nincsenek, hogy pont aznap este, amikor részegen összeveszett valakivel, egy teljesen másik ember utána odalopakodott, és odapiszkított a szomszédunk ajtaja elé, gyanúba keverve őt. Mindenesetre mi egy hónap múlva elköltöztünk.

Krisztián kálváriáját Kovács Ákos dolgozta fel.

A Pokoli lakótársak: Odapiszkított a szomszéd ajtaja elé, és még nekem kellett volna a pártját fognom bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Az első helyre véletlenül leltem rá. Pontosabban egy utazási irodai munkatárs segítségével. Ő valószínűleg látta bennem, amit még én magam sem. Egy vágyakozó, élettel teli lányt, aki menekülne hétköznapi életéből, azt a bizonyos szikrát hiányolva. Az univerzum úgy reagált erre, hogy nemhogy szikrát kaptam, hanem egy teljes amazonasi erdőtüzet. Mert hát persze, hogy hova kerül az ember? Nem egy egyszerűen elérhető, akadálymentes útra, hanem richtig egy olyan helyzetbe, ami aztán kérdőjelek sorozatát vonja maga után. 
Így történt, hogy ami egy nyaralásnak indult, az életem legmeghatározóbb lépése lett.

Ahogy életem első repülőútján a gép letette kerekeit Észak-Afrikában, és beszippantottam a forró levegőt eldöntöttem, hogy nem elégszem meg pár hetes nyaralásokkal, ott fogok letelepedni. Nem akartam a turista szerepben ragadni, késztetést éreztem, hogy teljesen beépüljek a helyiek életébe. 

Van, akinek elég, hogy ki se mozduljon a házából, én azonban személy szerint félembernek éreztem magam, hogy nem jártam be a világot. 

Forrás:

Unsplash

Úgy indult a történetem, hogy eleinte animátorként kezdtem dolgozni. Olyan időszakról beszélek, amikor szinte egyenlő volt a lehetetlennel ott munkát találni. Nekem mégis sikerült, a legelső csapat tagjaként, aki bevezette a köztudatba a külföldön történő animációt magyar dolgozókkal.

Közben képeztem magam, elvégeztem különböző tanfolyamokat, így idővel elő is léptettek idegenvezetővé. Még szerencse, hogy a vállamon a kisördög nem bírt elnyugodni, így nem hagytam ki azokat az életre szóló élményeket, amelyekkel gazdagodtam. Az új szerelmeket, barátokat, a reggelekbe nyúló bulikat. Az a magammal ciplet hiányérzet is kellett, ami utána kiteljesült, ahogy betettem a lábam az országba.

Annak ellenére, hogy imádtam Tunézia minden percét, mégsem bírtam megnyugodni a hátsómon azzal a tudattal, hogy nem használom ki a Föld nyújtotta pompás lehetőségeket. Mindenki más típus. Van, akinek elég, hogy ki se mozduljon a házából, én azonban személy szerint félembernek éreztem magam, hogy nem jártam be a világot. 

Phuket

Forrás:

Horváth Bettina

Szóval, mit is kéne ahhoz csinálnom, hogy bejárjam a világot, és hasznot is húzzak belőle?  Lehetnék légiutaskísérő – gondoltam magamban. Ó, igen, azok a gyönyörű egyenruhák, álomszép hotelek! De hol lehet a legtöbb potenciál, luxus életvitel és egyúttal az is teljesüljön, hogy az arab kultúra által megszokott komfortzónámban maradhassak?

A jelentkezésem elutasításra került elsőre… másodszorra… ötödszörre. Állandó tanulás, interjúkra való felkészülés, súlyvesztés, nyelvkurzusok. Ebből álltak a napjaim. Tizedik alkalom. Tizenötödik alkalom. Tökéletes káosz. Sosem voltam egy megalkuvó típus, addig hajtok valamit, míg el nem érem. Míg végül két évnyi próbálkozás után mi más hozhatta volna meg a szerencsémet, mint ismét Tunézia? Itt nyertem felvételt végül a világ legjobb légitársasághoz, és vette kezdetét legújabb kalandom, csak épp egy másik kontinensen. Persistence baby!

Jártam a lélegzetelállító dél-afrikai Asztal-hegyen, úsztam delfinekkel a Fülöp-szigeteken, mosdattam elefántokat Thaiföldön, tandemugrottam Houstonban, és még oldalakon keresztül sorolhatnám. Imádtam ezeket a pillanatokat, és úgy gondolom, minden országnak megvan a maga szépsége, mind valami különlegességet tud nyújtani, ha nyitottak vagyunk rá. Mégis a nap végén, mindig ugyanoda húzott vissza a szívem. Haza, – legalábbis számomra haza – Tunéziába és Katarba.

Vendégszerzőket keresünk: Írj tartalmat a Vous.hu-ra!

Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n!  A részleteket ITT olvashatod el!

A Melyik számodra az a város, ami megváltoztatta az életed? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Az itt élő külföldiek is különösen jó választások voltak számomra, hiszen valamiért megragadta már őket a kultúrám, mégis hoztak egy kis frissességet a hétköznapokba a szokásaikkal. Sőt, ha komolyabbra fordult velük a dolog, legalább nem kellett aggódnom, hogy tudunk hosszabb ideig is találkozgatni. A szülők meglátogatása pedig felért egy kisebb nyaralással, közel sem olyan volt,  mintha a szomszéd kerületbe zötyögtünk volna át.

Kezdjük a legunalmasabb, de leghasznosabb előnyével. Ha nem is az ő anyanyelvét beszéled, angoltudással, vagy más népszerűbb nyelven valószínűleg fogtok tudni kommunikálni. Egyrészt sokkal jobban megjegyzed az új szavakat, ha egy helyes sráctól hallod, plusz jobban is motiválod magad, hiszen át akarod adni neki a gondolataidat, meg akarod érteni az ő véleményét. Ilyen, amikor szórakozva fejlődsz. Ha pedig egyikőtök sem remekel a beszédben, még ott van pár más lehetőség, hogy közös nevezőre jussatok!

Kevesebb ideje van meghódítani téged, ehhez pedig magabiztos és határozott lépésekre van szüksége.

Forrás:

Unsplash

Lehet náluk sokkal előzékenyebbek és lovagiasabbak a hölgyekkel, mint itthon. Esetleg teljesen el lesz ragadtatva, hogy mennyivel szebb vagy, mint a nők az ő hazájában. Még a csajozós szövegek is üdítőbek lesznek, hiszen nem hallottad már őket ezerszer. Arról nem is beszélve, hogy az ágyban mennyivel temperamentumosabbak lehetnek.

Mivel nem a megszokott közegében ismered meg a pasit, nem azt fogod látni, ahogy az otthoni környezete és barátai miként definiálják, hanem hogy ő milyen szeretne lenni valójában. Ha turista a városodban, akkor pedig nem fog hosszasan taktikázni, hiszen kevesebb ideje van meghódítani téged, ehhez pedig magabiztos és határozott lépésekre van szüksége.

A nyelvi korlátoknak hála nem fogod egyből átlátni a személyiségét. Lassabban is ábrándulsz ki belőle, mert nem jössz rá olyan hamar, ha esetleg nem egy szinten van a műveltségetek. A közvetítő nyelv szépsége, hogy eltakarja, hogy a valódi beszédében mennyire választékos és kifinomult valaki. Persze, ha mindketten nagyon profik vagytok a közösen használt nyelvben, akkor azért hamar ki lehet szúrni, ha nem egy ligában játszotok. Ez persze hátrány is, de legalább tovább tart a feltérképezése a másiknak. És egyáltalán nem biztos, hogy csalódni fogsz a kiszemeltedben!

Mivel nemcsak a személyisége ismeretlen, hanem az országa és a szokásai is, ezért több a felfedeznivaló, mintha valakit a szomszéd utcából ismernél meg. Mindig jó téma, hogy miben tér el a két ország, ahonnan jöttetek. Egy európaival is remekül lehet órákig beszélgetni erről, egészen mély témákat is érintve, de ha egyenesen másik kontinensről érkezett valaki, akkor hosszú hetekre lesz témátok, hiszen egészen meglepő helyzetekben találhattok eltéréseket, amiket érdekes megismerni.

Ha csak látogatóban van itt, nem kell félni az elköteleződéstől, ha éppen csak egy kis rövid kalandra vágysz.

Forrás:

Pexels

Amikor bemutatod neki a szülővárosodat, izgalmas egy idegen szemével látni a helyet, ahol élsz. Új perspektívából láthatod meg a saját életedet, rájöhetsz, hogy mire vagy büszke, mi az, ami változásra szorul. Remek önreflexiót ad, amikor a randin idegenvezetőt játszol a saját környékeden és a saját életedben.

Ha csak látogatóban van itt, nem kell félni az elköteleződéstől, ha éppen csak egy kis rövid kalandra vágysz, de néha mókás arról álmodozni és beszélgetni, milyen lenne, ha kiköltöznél hozzá, mit dolgoznál ott, hogyan illeszkednél be. De ha nem is lesz belőle távkapcsolat, lehet szereztél vele egy távoli kedves ismerőst, aki szívesen vált veled néha pár szót, összefut veled, ha épp arrafelé nyaralsz, esetleg meg is látogathatod, így még jobban elmerülhetsz egy idegen ország valódi életében.

A Ezért randizom már csak külföldiekkel bejegyzés először Vous-én jelent meg.