Valamikor a 2010-es években a nővérem és én, a húszas éveinkben járó, víg szingli lányok voltunk, élveztük az életet, utazgattunk és pasiztunk. Ekkoriban robbant be a Tinder a köztudatba, nagyjából egy időben azzal, hogy az olcsó fapados repülőjáratok is elterjedtek. Tömegek számára váltak könnyen elérhetővé az izgalmas nemzetközi románcok. Mi sem tétlenkedtünk, egy alkalommal egy bulis hétvégére neveztünk be Írországba, hiszen ha sör, akkor legyen igazán jó.

Már első este egy turisták számára fenntartott, túlárazott ír pubban kötöttünk ki, ahol ömlött is a sör, épp ahogy vártuk. Nem volt valami autentikus élmény, mivel az ilyen helyeket a helyiek általában jó messzire elkerülik, így meg is lepődtünk, amikor a nővérem bejelentette, hogy hamarosan csatlakozik hozzánk egy helyi haverja. Milyen helyi haverja lehet Dublinban a nővéremnek, aki addig még csak a nagyinál járt Mezőcsáton és alkalmanként a horvát tengerparton? Gyorsan kiderült, hogy míg a társaságunk egy része egy jó pubot keresett a telefonján, Kata inkább a Tinderen böngészett, és le is szervezett magának egy autentikus kis kalandot.

Természetesen nem tartottuk vissza, hiszen mind tudtuk, hogy ez a terv.

Forrás:

Pexels

A pasi be is toppant, kicsit csevegtünk, ám nem sokkal később félrevonultak a nővéremmel, kettesben dumálgattak, és hamarosan a nővérem kijelntette, hogy akkor engedelmünkkel, ő most le is lépne, és holnap reggel csatlakozna hozzánk valamikor. Természetesen nem tartottuk vissza, hiszen mind tudtuk, hogy ez a terv. Másnap tehát Kata visszatért közénk, megsúgta nekem, hogy jó kis numera volt a srác, de ennyi, és mentünk tovább a dublini utunkkal, többet egy szót sem nagyon ejtettünk róla.

Otthon aztán visszacsöppentünk a szokásos kerékvágásba, ment minden, ahogy a hétköznapokban szokott. Pár hónap múlva Kata megkérdezte, emlékszem-e a helyes ír srácra Dublinból, mert képzeljem, pont itt jár Pesten, és szeretne vele összefutni. Kata úgy érezte, hogy Dublinban már mindent kihozott a kapcsolatból, amit akart, így könyörgött, hogy kísérjem el, amikor találkozik a sráccal, hogy a fiú még véletlen se hihesse azt, hogy randin van. Nem álltam kötélnek egy könnyen, ki akarna egy ilyen kínos helyzetben a pajzs szerepébe kerülni?

Egy romkocsmában kötöttünk ki, hogy meglegyen a pesti élmény, és jó testvérhez híven mindent elkövettem, hogy szóval tartsam a srácot, hogy ne tudjon eléggé rákoncentrálni a nővéremre ahhoz, hogy flörtölőre fordítsa a hangulatot. Ebből rövid idő alatt az lett, hogy már csak egymással beszéltünk, és Kata teljesen átvette a petrezselyemárus szerepét, amire eredetileg én neveztem be.

Az este átlagosan, de jól alakult, viszont a srác már másnap bejelölt Facebookon, és megkért, hogy kísérjem el egy városnéző sétára. Katának valamiért nem szóltam, de nem is volt miről nagyon szólni. Történetünk hőse másnap hazarepült, de a beszélgetéseink online folytatódtak.

Amikor végre beavattam, hogy egykori numerájával randizgatok, már elég komolyak voltak a dolgok. Épp arra készültem, hogy Dublinba költözöm. Nem állíthatom, hogy a bejelentésem nem hagyott nyomot a kapcsolatunkon Katával. Valószínűleg nem kellett volna ilyen sokáig titkolnom, ha őszintén bevallottam volna, lehet, hogy semmi baj nem lett volna. Eléggé elszúrtam, és hiába vagyunk már – az egykor még csak random dublini sráccal – öt éve házasok, a nővéremmel való kapcsolatomat a kínos, “közös pasi” témával kapcsolatban azóta is jeges hallgatás övezi mindkettőnk részéről.

Rita történetét Király Etel írta le.