Tudom, hogy másoknak izgalmas egy külföldi utazás, és élvezik, hogy új helyeket fedeznek fel, én azonban úgy látom, hogy az egész csak idő- és pénzpocsékolás, emellett pedig nincs kedvem turisták tömkelegén átverekednem magam, hogy egy tökéletes fotót lőjek magamról.
Sokan megdöbbentek már azon, amikor az utazás téma kapcsán beismertem, én nem szeretek utazgatni. Sosem értik meg, hogy számomra ez csupán kellemetlenség. Mások divatból, vagy menő fotók készítésének céljából mennek, amit sose fogok megérteni. Családosoknak pedig maga a pokol lehet az, amikor „pihenés” címszó alatt elviszik a pokolfajzat gyermekeiket egy tengerparti „nyaralásra”. Plusz a többiek élményét is tönkrevágják, nem csak a sajátjukat.
Párszor elmentem már családommal, valamint párommal egy külföldi utazásra, tehát tudom, miről beszélek. Még akkor is, amikor a társaság nagyon jó, úgy érzem, egy budapesti étteremben ugyan úgy tudnék finom ételeket enni, este pedig meg tudnék nézni egy filmet, amiben hasonlóan szép tájakat látok.
Az ismerőseim közül sokan nem értenek egyet velem, szerintük az valahol menő, ha valaki több országot látott már, megismert akár más kultúrákat is.
Nekem fontosabb, hogy hepaititisz nélkül élhessem a napjaimat, valamint hogy ne haljak meg abban, hogy éppen valamilyen egzotikus állathoz túl közel kerültem.
A legkevésbé azokat tudom megérteni, akik szeretnek sátorozni. Hogy lehetséges az, hogy valaki arra vágyik, hogy egy elhagyatott helyen, áram és víz nélkül éljen túl akár több éjszakát. Valószínűleg sosem fogok tudni azonosulni ezzel a mentalitással, de aki ezt élvezi, csinálja bátran.
Többször próbáltak már rávenni a barátaim erdei sütögetésre is, én azonban határozottan kijelentettem, nem vagyok hajlandó elhagyni a várost. Miért nem lehet inkább egy pizzát rendelni, sokkal finomabb, mint a szénné égetett hús és zöldség.
Amikor ezeket elmondom egy társaságban, mindig rákérdeznek, mi a helyzet a tengerpartokkal. Hisz ki az, aki nem szeretne a parton sütkérezni?
Ilyenkor komoly arccal elmondom, hogy utálom a homokot, a napon többször napszúrást kaptam már, és nem szeretek alsóneműben flangálni idegen férfiak előtt. Tudom, másoknak ez nem számít, én azonban kellemetlenül érzem magam ezekben a helyzetekben, ezért inkább kerülöm őket.
Jobban szeretek a biztonságos, megszokott helyeken lenni. Tisztában vagyok azzal, hogy így bizonyos tapasztalatokról le kell mondanom, én azonban nem bánom. Szeretek a kis lakásomban élni, egy jó munkám van, mellette pedig egy összeszokott baráti társaságom. Így nincs értelme nagyon messzire menni, hisz mindent megkapok az életben ott, ahol élek.
Sokan támadtak már a nézetem miatt, én azonban büszkén vállalom. Ha én mosolyogva meg tudom nézni a barátaim nyaralós fotóit, akkor mások is meghallgathatják a véleményem, ami lehet harsány, de én mindig is tartani fogom magam hozzá.
Rebeka történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
