Volt egyszer egy kék könyvem, képregény volt benne, és az volt az elejére írva cirádás betűkkel, hogy nem minden arany, ami fénylik. Soha nem értettem ezt igazán gyerekként, hiszen ami arany, az tényleg fénylik, a kincsek is aranyból vannak, mindig csodálatos fénnyel ragyognak a filmekben, képeken. Aztán az élet dobott nekem némi tanulópénzt.
Segítség gyorsan és név nélkül. Mindenki hozta a kicsi kincseit, hogy néhány perc múlva zsebében a pénzzel egy rövid időre megoldódjanak gondjai. De a könnyen jött megoldás mellé egy zálogcédula is társult, vele együtt pedig egy újabb fejtörés, vajon lesz-e elég pénze a bajban lévőnek, hogy a lejárat előtt kiválthassa értékeit. Gyermekkorom emlékei egy zálogházból.