A kézfogási stílusokat számos tanulmány elemzi. Egy ismeretlennel való találkozáskor ugyanis sok minden leszűrhető a másikról a kézfogása alapján. Figyeljetek az apró gesztusokra, mozdulatokra és rájöhettek, milyen személyiség is valójában, akivel épp kezet fogtok.

Ha valaha is voltunk szerelmesek, akkor pontosan tudjuk, hogy milyen fantasztikus érzés, amikor a kedvesünk hozzáér a kezünkhöz, illetve megfogja azt. Ez a kis „apróság” nagyon sokat is elárul a kapcsolatunkról.

A szerelmespárok általában kézenfogva közlekednek az utcán vagy jelennek meg egy-egy eseményen. Kivéve, ha Vilmos hercegről és feleségéről, Katalinról van szó. Őket csak nagyon-nagyon ritkán látni kéz a kézben.

Amikor megismerkedtek valakivel, vagy esetleg bemutatkoztok egy interjú előtt, többek között bizony a kézfogásotok alapján alakul ki rólatok az első benyomás. Éppen ezért fontos, hogy tudjátok, hogy kell kezet rázni, az ilyesmit pedig egyáltalán nem szégyen begyakorolni, hiszen sok múlik rajta.

Kézen fogva andalogni azzal, akit szeretünk – aligha van annál romantikusabb és szimbolikusabb esemény egy szerelmespár életében. Az összetartozás, a szövetség, az egy úton járás bizsergető jelképe. Egy tinédzserpár el nem tudná képzelni, hogy ne így járjon. Kéz a kézben.

Kezet fogunk egymással, mert megszoktuk, és mert amolyan hagyományféle. Ennek a ma már jelképesnek nevezhető cselekedetnek – mint ahogy minden másnak – van jelentése, amit kevesen ismernek.