Azt mondják, egy nőt nehéz kiismerni. Mi, nők viszont pontosan tudjuk, hogy ez valójában nem igaz, pusztán az arra igazán érdemes barátoknak és férfiaknak nyílunk meg. Ígéretes kezdet lehet, ha egy pasi az első randin nem a mellbőségünkre kérdez rá, inkább olyan kérdéseket szegez nekünk, amitől bár elsőre hasonló sokkot kapunk, mint a cicis kérdéstől, de elgondolkodtat, a válaszból pedig jobban megismerheti a személyiségünket.
Annyi cikk születik róla, annyit halljuk a tévében, azt gondolnánk ez mára már teljesen elfogadott hivatás. Nos, hitetlenkedők és undorodók mindig is lesznek, és azért azt se felejtsük el, hogy valóban nem egy hétköznapi melóról beszélünk. Azonban én azt mondom, haladjunk a korral és itt lenne az ideje, hogy leszokjunk bizonyos sztereotíp jelzők használatáról velük kapcsolatban. Néhány örömlány arról vallott, mi az, amit már nagyon unnak hallani a hivatásukkal kapcsolatban.
Formától és mérettől függetlenül egy valami közös a nőkben: sosem fogyunk ki a kérdésekből, ha a cicikről van szó. Szerencsére egy orvos vette a fáradtságot, és még a legbizarrabb kérdéseket is megválaszolta a témában!
Az van, hogy el sem tudom képzelni, hogy a Google-től kérdezzek meg bármilyen +18-as kérdést. Szerencsére mások ezzel nem így vannak, így kiderülhetett, hogy melyek azok a kérdések, amiket a legtöbbször gugliztak a felhasználók.
Üdvözlünk, ezennel jegyet váltottatok a mókadodzsemre! Lazításképp összeállítottunk nektek, egy vicces és néha már morbid kérdéssort, ami az élet nagy kérdéseit vitatja. A játékszabályok: nem illik véresen komolyan venni, választani kötelező, nincsen „jó de, ha...” opció, kötekedni nem ér, ellenben jót nevetni ajánlott. Hajrá!
Újév napján mindig ránk ömlik az egész előző év összes nyomorult vasárnapja. Ha eddig jól viseltétek a hétfő nyomorát, nos, újév napján nyüszíteni fogtok!
Ha van tetkótok, akkor biztosan érteni fogjátok, hogy miről beszélek. Van pár olyan kérdés, amit egyszerűen mindenki feltesz, aki rácsodálkozik egy tetoválásra. Azonban ezeket egy idő után már nagyon unalmas megválaszolgatni, nem?
Minden életkornak megvan a maga varázsa – a baj csak az, hogy nem értékeljük. Gyerekként felnőttek akarunk lenne, felnőttként visszavágyunk az oviba, ha pedig már őszülni kezdünk, nyomban visszasírjuk a húszas éveinket. De gondoljátok át: ti hány évesek lennétek most a legszívesebben?