Újév napján mindig ránk ömlik az egész előző év összes nyomorult vasárnapja. Ha eddig jól viseltétek a hétfő nyomorát, nos, újév napján nyüszíteni fogtok!
Szerintem utoljára akkor éreztünk ekkora kínt, mikor általánosban egyhetes szünetekről kellett visszamenni suliba. Nos, ezt az érzést szorozzátok be ezerrel. Uramatyám. Össze is szedtem, mi jár ilyenkor az emberek fejében. Vagy legalábbis az enyémben, ti pedig mosolyogjatok jókat rajta!
Nem. Akarok. Dolgozni.
Suliba se akartunk menni. Elfelejtettük, hogyan kell tanulni, és szerintem kellene egy akklimatizációs időszak ilyen hosszú munkanélküliség után. KOMOLYAN.
Az év tényleg olyan lesz, mint az első nap?
Csak mert ugye van az a babona, hogy az új év első napján amit csináltok, olyan lesz általánosan az egész év. Nos, akkor én baromi lusta leszek. Egész nap fetrengeni fogok.
Szóval ilyen 2022!
Igazából semmi se változott. Semmi tabula rasa feeling. Úgyse fogadok meg semmit, mert év közben is nekiállok akárminek. Azért lamentálni jó rajta, másra úgyse vagytok ma képesek.
Hol a fájdalomcsillapító?
Macskajaj. JAJ. Ki petárdázik még ilyenkor? KI AZ AZ ŐRÜLT? Ja, hogy a csap csöpög. Bocs. És akkor itt áldozunk pár percet a másnapos gondolatoknak is.
Hogy fogok visszaállni a korán kelésre? HOGY?!
Éjjeli bagolynak lenni jó. És valaki magyarázza meg, miért nehezebb átállni korán kelő üzemmódra, mint rászokni arra, hogy éjjel pörögjünk?
Tehén vagyok
NEM. Nem állok rá a mérlegre. Így is elég rosszul érzem magam, hogy megtehenesedtem pár nap alatt. AZ ÉLET IGAZSÁGTALAN. Különben pedig megindokoltuk, miért ne mérjétek magatokat állandóan!
Mikor lesz az első szabadnap?
Az első hosszú hétvége? Baromi messze van.
Mit egyek?
Nincs többé anya főztje. Niihihihiiincs… hüpp!
