A húsvét ma már nem olyan, mint régen. Sokan bezárkóznak, és bevallom, már én sem tartom, a család sem. Erősen emlékszem olyan pillanatokra, amelyek miatt megerősödött bennem az érzés, hogy elegem van az egész locsolkodósdiból, de bőven vannak olyan pillanatok is, amelyek miatt néhanapján nem bánnám, ha ismét olyan lenne a húsvét, mint régen.
Nagymamáitok korában még nem voltak művészellátók, ahol szanaszét vásárolhatták magukat akrilfestékkel, csillámporral, filctollal vagy tojásfestékkel. Volt azonban a kertjükben mindenféle jóság, amiről tudták, hogy ha levet ereszt, akkor az bizony megfogja a tojás héját is. Ha idén ti is szeretnétek a nagymamáitok módszerével tojásokat festeni, akkor mondom, hogyan fogjatok hozzá.
Elég beteg teória született arról, honnan is származik a húsvéti nyúl. Egy reklám szerint a nyúl és a tyúk szerelmének gyümölcse.
„Ez dísznyuszi! Így már nem tudjuk megtartani” – Egy gazdátlan kisállat és a nyúlmentők története
„A közeledő húsvét miatt szeretném, ha megismernétek Boróka történetét, és vele együtt az Első Nyúlmentő Alapítványt, akiknek remek és kitartó munkáját már a kezdetek óta követem. A pár fős csapat egyaránt siet mezei, házi és törpenyulak segítségére. Sok állatot a halál torkából hoznak vissza az életbe, az állatkínzás ellen ugyanúgy harcolnak, mint a felelőtlen szaporítás ellen” – kezdi történetét Klári, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be cikkét. A következő sorokban Németh Ványi Klári írását olvashatjátok.
