Megvan az az élethelyzet, amikor a reggeli kávé mellett sóhajtozva nézed végig az ismerősöd utazós képeit, amint épp egy vízesésről ugrik le valahol a dél-amerikai vadon közepén? Juli esetében a kávézásból utazás lett, utazásból pedig kaland; bejárta Brazília leggyönyörűbb őserdőit, Salvadorban pedig majdnem lekapcsolták – mindezek ellenére mégis azt vallja: Brazília nem egy veszélyes hely, csak nyitni kell a helyi emberek felé.

Ösztöndíjasként járt először Latin-Amerikában Soltész Béla, ahol fél évet töltött Chilében, majd nyolc hónapot Mexikóban. Három év után visszatért, de most már azzal a céllal, hogy könyv szülessen ebből az utazásból.

Remélhetőleg nem tartoztok azok közé, akiknek már volt részük halálközeli élményben, de a filmekből, könyvekből már biztosan kialakult bennetek egy elképzelés arról, mit élhetnek át azok az emberek, akik már tapasztaltak ilyesmit. Mégis van, amit még a filmek sem tudnak visszaadni.

Nyáron furcsamód minden olyan üres lesz. Javában dúl az uborkaszezon, nemcsak a híradásokban, hanem a hétköznapokban is. Talán azért, mert az iskolások eltűnnek az utcáról, jóval csendesebb lesz a város. Az emberek időszakosan eltűnnek, hol egy másik országba, hol egy másik földrészre, valahová, ahol még sosem voltak. Onnan meg jönnek ide a turisták. De az ilyen kikapcsolódáshoz miért van feltétlenül szükség a nyárra?

Sokféle első dologra emlékszik az ember: első csók, első mobiltelefon, első ötös az iskolában. De ki emlékszik az első mesére vagy épp filmre, amit moziban látott?

Szeretgeted és becézed a babádat egész álló nap, mégsem vagy felhőtlenül boldog, mert valami nyomja a szívedet? Nem így képzelted el az egészet? Csalódott vagy, mert arra számítottál, hogy a babádat komolyabb komplikációk nélkül tudod megszülni, de nem így lett? Nem kell a traumát senkinek sem élete végéig magában elnyomva cipelnie, hiszen az újraszülés módszerével feloldhatóak a fájdalmas emlékek.