Kétségbeesett lépés, vagy titkos vágy a saját tanárunkkal lefeküdni? Főleg, ha ezen múlnak a tanulmányaink... Akad annál rosszabb reakció, hogy magadban kárt teszel, amikor megtudod, hogy terhes vagy? Minek nézik a  budapestiek a vidékieket, hogy ennyire ostoba kérdésekkel fárasztják őket? Egy másik nagy rejtélyre is fény derült: milyen formájú mellek tetszenek a legjobban a férfiak? Ezek a témák érdekelték legjobban az olvasókat a VOUS oldalán ezen a héten. Nagy figyelmet kapott még az intim testrészünk depresssziójáról szóló cikkünk is.

Már régóta tudjuk, hogy a depressziós emberek még a nyelvet is máshogy használják, mint az egészségesek (gondoljatok csak a depresszióban szenvedő énekesek dalszövegeire!) – egy friss kutatás most rávilágított arra is, hogy pontosan milyen jelekre kell odafigyelnünk, hogy ezt ki tudjuk szűrni!

A szülés utáni depresszió sokkal gyakoribb, mint gondolnátok, a szülő nők 11–20 százaléka érintett benne, és a pici világra jövetelétől számítva akár egy évig is eltart. Éppen ezért fontos, hogy minél több szó essen róla, hogy minél előbb felismerjétek, érintettek vagytok benne. A felépülés első lépése ugyanis az, hogy tudatosítsátok, baj van.

Sokáig tartott, mire felismertem, hogy depressziós vagyok. Amikor a tüneteim alapján rájöttem, mivel állok szemben, azonnal szakemberhez fordultam, mert tudtam, a helyzet túl komoly ahhoz, hogy egyedül oldjam meg.

Folyamatosan kudarcot vallok abban, hogy boldog, kiegyensúlyozott életem legyen. Állandóan a végletek között ugrálok, és sehogy sem sikerül, hogy tartósan boldog legyek.

Télen állandóan arra hivatkozunk, hogy a napfény hiánya miatt vagyunk levertek és szomorúak. De akkor mivel magyarázható az, hogy a jó idő beköszöntével egyre többen vannak maguk alatt?

Mindig van remény, legyen néha bármennyire is kilátástalan és reményvesztett a helyzet. Mikor először megfogalmazódott bennem egy cikk írásának a gondolata, tudtam, hogy ez az a történet, amit szeretnék elsőnek megosztani. Lehet, hogy nem könnyű a téma, mégis tudtam, hogy csak akkor fogom tudni ezt megcsinálni, ha hiteles vagyok. Önmagamhoz – írja Dominika, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Kása Dominika cikkét olvashatjátok.

Mit élhet át az a férfi, akit egyik napról a másikra hagynak magára? Nincsenek magyarázatok, csak a véget nem érő miértek. Meg egy cetli a hűtő oldalán: „Nem bírtam már tovább. Bocsáss meg!” Olvasói levelünk következik.