Egy hosszú munkanap után épp a konyhában készítettem magamnak a szokásos esti zöld teámat, amikor a férjem belépett, a szemembe nézett, és feltette a nagy kérdést: mi lenne, ha kipróbálnánk magunkat nyitott házasságban?

Miután a férjem feltette a kérdést, teljesen lefagytam. A félelem és a meglepődöttség érzése váltakozott bennem folyamatosan, és kellett néhány nap, mire át tudtam gondolni, mire is vágyom. Százféle lehetőséget lezongoráztam a fejemben a jövőnket illetően, de mindegyik középpontjában egy kérdés állt: mi lesz a gyerekekkel?

Egy hajnalba nyúló beszélgetés után végül meghoztuk a nehéz, de annál felemelőbb döntést a férjemmel: kipróbáljuk, hogy milyen a nyitott házasság.

Megegyeztünk abban, hogy ha a másik ismerkedni szeretne, vágyik a testi és lelki közelségre, akkor azt bárkivel szabadon megteheti, két feltétellel: a családi házba senki idegen nem teheti be a lábát, és nem beszélünk egymásnak a kalandjainkról.

Másnap, amikor felkeltem, olyan volt, mintha egy álomból ébredtem volna. Fel sem tudtam fogni, hogy mit is jelent az, amiben megegyeztünk a férjemmel, ezért próbáltam elterelni a gondolataimat. Még inkább a munkámra és a gyerekekre fókuszáltam. Külső szemlélők szerencsére semmit nem vettek észre az egészből, engem viszont belülről emésztett a gondolat.

Ahogy teltek a hetek, egyre inkább kezdtem felszabadulni a gondolattól, hogy mostantól szabadon ismerkedek. Máshogy néztem a munkatársaimra, vagy a férfiakra a tömegközlekedésen. Előrelépés viszont nem történt a dologban. Előttem állt a lehetőség, hogy ismerkedjek, én viszont folyton azon kaptam magam, hogy mindenkit a férjemhez hasonlítok…

Három hónapig csak kerülgettük egymást a férjemmel, nem beszéltünk szinte semmiről, engem viszont belülről feszített a gondolat, hogy vajon mikor, kivel, mit csinálhat. Egy reggel, amikor munkába készülődtünk, egyszerűen kibukott belőlem: én ezt nem tudom megtenni.

A férjem arcán meglepettség helyett megkönnyebbülést láttam. Három hónap után rá kellett ébrednünk arra, hogy ha bárkit megkaphatnánk ezen a világon, akkor is egymást választanánk.

Ellenben elkezdtem más szemmel nézni rá, évek óta először úgy, mint régen.

Mónika történetét Szatmári Gabriella dolgozta fel.

A Elítélnek miatta, de nem adtuk fel: Így mentette meg a nyitott házasság a kapcsolatunkat bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Nem mondanám magam rendetlen típusnak, viszont rendmániás sem vagyok. Eleinte a barátnőm is hasonló tisztaságú szobában érezte jól magát, mint én, de ez idővel változott. Ezt követte az időközönkénti odaszólás, hogy mosogassak el, vagy rakodjak össze, néha pedig már azt is megjegyezte, hogyan fésülöm a hajam.

Amikor hazavittem a szülővárosomba, hogy bemutassam anyámnak, egyértelművé vált, miért ismerős az állandó piszkálódás. A barátnőm szinte mindent pontosan úgy rakott a helyére és takarított el, ahogy anyám, még az engem illető odaszólásaik is kísértetiesen hasonlítottak egymásra. A legrosszabb viszont az, hogy ezekben a kérdésekben elkezdtek egyetérteni, és úgy érzem, két fronton támadnak.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire egymásra fognak találni az én ügyes bajos dolgaim miatt.

Forrás:

Pexels.com

Nem gondoltam volna, hogy ennyire egymásra fognak találni az én ügyes bajos dolgaim miatt. Annak azonban örültem, hogy most nem kellett a barátnőm és az anyám veszekedését hallgatni.

Anyámmal több, mint tíz éve nem élek együtt, így ő nem is foglalkozott már ezekkel a szokásaimmal. Azóta, hogy összebarátkoztak a barátnőmmel, messengeren folyamatosan kibeszélik kisebb-nagyobb hibáimat, amin csak nevetni tudok.

Igaz, néha kellemetlen, hogy kétszer annyi kritikát kapok, mint előtte, de azért örülök, hogy ilyen jó kapcsolatot ápolok a családommal. Kipanaszkodják magukat egymásnak, rám pedig már közel sem annyira dühösek.

Dominik történetét Hargitai Alexandra jegyezte le.

A Úgy érzem, az anyám és a barátnőm összefogtak ellenem bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Nem a szakítások viseltek meg, hanem a kapcsolataim.

Forrás:

unsplash.com

Gondolhatjátok, hogy egy rossz szakítás utáni harag beszél belőlem, de az igazság az, hogy nem a szakítások viseltek meg, hanem a kapcsolataim. Eddig minden nőm a két lábon járó pénztárcát, az ingyen taxit és a hordárt látta bennem. Már a megismerkedések elején azt firtatták, hogy mi a munkám, mennyit keresek, van-e saját lakásom és milyen kocsim van. Pedig ezekkel egyik sem állt jól.

• Egykettőre kiderült, hogy ők is otthon laktak, mert az albérlet drága. Mintha nekünk pasinknak olcsóbb lenne.
• Utálják a munkájukat, és nem is érdekli őket igazán…
• Kocsit nem vezetnek, pedig van jogsijuk, de félnek a forgalomban….
• Hatalmas esküvőt terveznek, de egy fillérjük sincs félrerakva, bezzeg a legfrissebb divat szerinti „egyenszerkó” mind megvan…

Nekem persze legyen lakásom, kocsim, jogsim, félrerakott millióim, menő állásom és legalább egy orvosi diplomám, hogy dicsekedni lehessen a család és a barátnők elött. Ja, és menjünk minden évben külföldre nyaralni, ha lehet, akkor minimum kétszer. A randin mindent én fizessek, menjek érte a lakásukhoz. Ha már úgyis ottvagyok, mutatkozzam be a családnak, és vágjak jó képet az apja bunkósodásához.

Együtt oldják meg a problémáikat, és együtt vállaljak az élet kihívásait.

Forrás:

unsplash.com

Ebből mostanra teljesen elegem lett, és a legjobb barátom példájából kellett rájönnöm, hogy egy érett nő mennyit is ér. Ő egy nála jelentősen idősebb nővel van már évek óta. Egy igazi személyiséggel, aki már tudja, hogy egy kapcsolat nem a másik kihasználásról szól. Együtt oldják meg a problémáikat, és együtt vállaljak az élet kihívásait.

Példaként itt a már korábban említett esküvő kérdése. Mikor nyáron kimondták a boldogító igent, egy kis étteremben volt a szertartás. Mindössze a család és néhány barát között, és minden költségen egyenlően osztoztak. Megtisztelő volt látni, hogy lehet egy szertartás meghitt és ésszerű egyszerre. Örömmel töltött el, ahogy láttam a boldogságot a barátom arcán, mert egy igazi társsal köti össze az életét. Aki nem várja el, hogy az összes pénzét egy Disney hercegnős álomra fordítsa, hogy aztán ott állj legatyásodva az következő kérdéssekkel falnak szorítva:

Mert ez ilyen egyszerű, nem? Pláne, hogy mindezt egyedül kell kifizetni. Vagy isten ments, az apja majd segít, de akkor oda menjetek, ahol ők is voltak annak idején. A ház is ott lesz, ahol nekik kényelmes, és egy életen át hallgatjátok majd, hogy ők adták, ezért mindent be kell nyelni…

Mennyivel jobb lenne valaki, aki nem egy balekot lát a másikban, aki majd mindent fizet, elintéz, megold, hanem egy olyan társ, aki alkalomadtán valódi tapasztalatból szerzett tudással tudja támogatni a párját? Vajon lehet egy fiatal lány ilyen, aki eddig a szülei védelmében élt? Valaki, aki mindent akar, nem pedig szeretne? Én már nem tudok ebben hinni.

A jó döntésekhez tapasztalat kell. Tapasztalatot pedig idővel szerzünk. Úgyhogy lányok, adjatok magatoknak időt, én is azt teszem. Hátha lesznek majd fiatal pasik később, akik ugyanígy fognak érzni, mikor már ti is készenálltok, hogy az igazi férfit értékelni és szeretni tudjátok.

A Férfivélemény: Unom a csitriket, idősebb nőre vágyom. És? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Ami tényleg szívből jön. Nem materiális dolgok, nem is feltétlenül olyanok, amelyeket rögtön észrevesz az ember, de a hiányuk viszont azonnal érződik. Mert igazából ezekből a kis apróságokból épül fel a kapcsolat, nem a nagy volumenű dolgokból. Mert ezek nélkül a legdrágább fogás az étlapról, a legfényesebben csillogó nyaklánc vagy a legfehérebb homokú tengerpart sem fog megmenteni titeket az elhidegüléstől!

Forrás:

Unsplash

Azért, mert azt az üzenetet közvetítik, hogy folyamatosan figyeltek a párotokra. Azt mutatja, hogy tisztelettel fordultok feléjük, értékelitek a jelenlétüket, és nem veszitek általánosnak és magától értetődőnek, hogy ott vannak nektek. Soha ne becsüljétek alá ezek értékét egy kapcsolatban!

És íme azok a hétköznapi apróságok tőletek, amelyek csodálatossá teszik a napunkat:

• Reggeli kávé az ágyban.
• Ha érdeklődtök, milyen napunk volt.
• Mikor a nap közepén írtok, csak mert az eszetekbe jutottunk.
• A homlokpuszi és a hosszú ölelések.
• Ha megfogjátok a kezünket.
• Összebújás együttlétek után.
• Amikor azt mondjátok, hiányoztunk.
• Egy finom masszázs a nap végén.
• Ha figyelmesen meghallgattok.
• Ha ti is értékelitek az apróságokat, amiket értetek teszünk.

A Kedves férfiak, EZ kell valójában egy nőnek! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Ez csúnya dolog szerintem is, és egyáltalán nem korrekt. Mindenki követ el hibákat, de azokat egyszer meg kell beszélni, lezárni és elengedni. Az, hogy a vita hevében egy régi hibáját hozzátok fel a pasitoknak, és vágjátok a fejéhez, inkorrekt, gyenge jellemre vall. Vagy pedig magatok sem bocsátottatok meg neki érte, hanem csak rábólintottatok, szőnyeg alá söpörtétek az adott problémát. Az elfogadás nem egyenlő a megbocsátással, helló! Ha csak néhányszor fordul elő, még oké, de ha rendszeres jelleggel, akkor kezdjetek gondolkozni magtokon, hogy miért is csináljátok.

Forrás:

istock

– Szívem, hogy nézek ki?
– Jól.
– Na de őszintén?
– Hát, kicsit híztál, de…
– MICSODA?! SZÓVAL DAGADT VAGYOK!?

Na, ezt nem szabad csinálni, lányok! Ez pont az a szitu, ami után a pasi meghátrál, hogy ez csapda, azaz nem létezik jó válasz. Ez a komolyabb témáknál olyan szinten gondot okozhat, hogy szakítás lehet a vége. Elvégre, akivel nem lehet őszintének lenni, azzal hogyan beszéljék meg a párkapcsolati problémákat?

Hol voltál? Kivel? Miért késtél? Hová mész? Ezt még egy pasitól se jó hallani, szóval ti se csináljátok!

Messziről ki lehet szagolni, hogy olyan pasival beszéltek éppen, akinek alig van szava. Ők ugyanis többnyire borús arccal járkálnak, és vagy meghunyászkodnak az erélyes női hang hallatán, vagy pufogni kezdenek. Tény, kétemberes ez a játszma, de ha öntudatos pasival akad dolgotok, higgyétek el, ő nem fog belemenni ebbe a játékba.

Az, hogy a pasitok maszturbál, rendszeresen, tény. Még ha soha nem látjátok, ha teljesen elégedett a szexuális életetekkel, akkor is, hiszen nem véletlenül tűnnek el órákra a fürdőszobában. Ami pedig a pornót illeti: ugyanez érvényes rá. A szabály mindössze annyi, hogy ne a pornó kerüljön túlsúlyba. Egyébként meg kár foglalkozni vele.

A Pasik vallottak: ezektől a női tulajdonságoktól futnak ki a világból bejegyzés először Vous-én jelent meg.

5 apróság, amit a boldog párok megtesznek egymásért, kérés nélkül:

„Megérkeztél? Minden rendben volt az úton?”, „Hogyan jutsz haza?”, „Sokat gondolok rád, vezess óvatosan” – ezeket, és az ezekhez hasonló üzeneteket mindenki ismeri. A boldog párok számára teljesen egyértelmű és természetes, hogy aggódnak a másikért, törődnek a másikkal, és ezt ki is mutatják. Nem kell minden percben telefonálni, de egy szív a Messengerben vagy egy emoji a WhatsAppon keresztül az ebédszünetben, egy „Szeretlek!” üzenet a zsebbe bújtatva reggel tökéletes példái ennek. Aki számunkra fontos, azzal foglalkozunk – mindig.

Teljesen mindegy, hogy egy almáról van szó, vagy a pozitív vagy negatív történésekről: a boldog párok megosztanak egymással mindent. Tudják, hogy a párjuk tiszteletben tartja a határokat, nem olvadnak teljesen össze, nem kell félteniük az identitásukat és a szabadságukat.

„Örülök, hogy elmondtad a véleményed a főnöködnek.”, „Tetszik, hogy ennyire magabiztos vagy”, „Csodálatos, hogy ezt bevállaltad! Büszke vagyok rád!” – Ha nálatok is elhagzanak hasonló bókok, akkor valószínűleg a boldog párok közé tartoztok. Ők ugyanis csodálják a partnerüket, de nem 100%-osan elfogultak. Építő jelleggel megmondják a véleményüket – de csak akkor, ha a párjuknak erre van szüksége.

Forrás:

Unsplash

Ugyan a párok számára teljesen természetes, hogy szívességet tesznek a másiknak, nem maradhat el az alapvető udvariassági formula. Ezzel ugyanis tiszteletet mutatnak a másik iránt, nagyra értékelik a segítséget.

Ne felejtsétek el soha ezt a mondatot, még akkor sem, ha teljesen természetes számotokra, hogy szeretitek egymást. Nem kell szétkoptatni, elmaszatolni, de ne féljetek egymásnak sűrűbben kimondani sem. A boldog párok nem félnek attól, hogy a szavak, ha túl gyakran mondják őket, elveszítik a súlyukat – mert soha nem volnják kétségbe azok őszinteségét.

A 5 apróság, amit a boldog párok megtesznek egymásért, kérés nélkül bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Közben valahol kétségbeesetten villog egy gondolat, hogy de hát, baszki, te egy öntudatos nő vagy, elvekkel, a te boldogságod egy vállalkozás. Erre jön egy kis körszakállas, feszes hasizommal egy pasi, és sutba vágod az egészet?

Az is észrevétlenül szivárog be az érzéseid közé, hogy nem mersz rögtön cselekedni. Minden cselekvésed mozgtórugója az lesz, hogy megkérdezed a pasit, mit szól hozzá, ugye, nem baj, drágám, ha elmegyek bulizni a csajokkal este, tényleg csak összejövünk meg lötyögünk, meg benézünk egy Picasso kiállításra előtte. Ha pedig a pasi szája sarkában lekonyul a ránc, akkor visszakoztok, rossz érzéssel, de megette már így a franc a bulit, ki érzi így jól magát, ha beég a retinájába az a francos tagadó ránc?

Gúzsba kötöd magad, és közben azért ott motoszkál a kérdés, hogy nem az lenne a természetes, hogy kis aranyfonállal összekötődjünk, egy olyannal, amit senki nem lát, csak ti? Ez a fonál az, amiről tudod, hogy

Néha elkezded rosszul érezni magad, és a hajszíned, amit évtizedek óta imádsz, átfesteted, mert a pasi szerint a vörös dögösebb a feketénél, és amúgy is, hordhatnál kicsit feszesebb ruhákat. És csak végzed ezeket az apró kis módosításokat magadon, mint a gép, olyanná válnak ezek a mozdulatok, mint amikor sok év kihagyás uán újra bringára ülsz. Nem felejted el, hogyan kell csinálni, még ha nem is rajongsz érte különösebben. 

Hol vagyok, és mi sodort el idáig? Fel akarod hívni a barátaidat, de rájössz, hogy valójában hetek óta nem válaszoltál az üzeneteikre, mert mindig a pasid haverjaival lógtok. Ők fontosabbakká váltak. A pasidnak.

Ezen a ponton rúgod le magadról a tűsarkút, húzod magadra a teniszcsukád, a kedvenc lógós pólód az elkoptathatatlan skinny farmereddel.

És akkor csak annyit mondasz, hogy kár, mert te meg ezt imádod, és jobb, ha ezt elfogadja, vagy le lehet lépni. Neked meg amúgy is programod van ma estére, a kedvenced slammel, akit háromszor lemondtál miatta. Ma nem szeretnéd.

A ránca kisimul a meglepődéstől, te bezárod az ajtót magad után. Ennek az ajtózáródásnak szinte olyan a hangja, mint egy kaján kacajnak, ami egy öntudatos nő szája szélén korcsolyázik.

A „Megkérdezed magadtól, hogy ki vagyok én?” – avagy ezeket a hibákat nem követi el egy öntudatos nő bejegyzés először Vous-én jelent meg.

1. Viharos veszekedés és békülés

Amikor lekerül a rózsaszín szemüveg, és nem borítja el teljesen az agyatokat a lila köd, akkor kerül sor az első komoly konfliktusra. Nem kell ettől megijednetek, ez így van jól. A veszekedés bizonyos mennyiségben és bizonyos szinten erősíti is a kapcsolatotokat. Az nem mindegy, mi történik a veszekedés után.

Mennyire tudtok megbékélni? Mennyire csiszolódtok össze ezáltal? Ha marad bennetek tüske, sértettség, és ezeket magatokkal hordozzátok, az a jövőre nézve nem túl jó hír. A jó párkapcsolat alapja a kommunikáció, ezt ne felejtsétek el. A párkapcsolati kommunikációról ide kattintva >>> olvashattok többet.

Teljesen mindegy, milyen messzire utaztok, az első együtt töltött 24 óra vízválasztó lehet. Nincs olyan ember, aki 24 órán keresztül képes tartani magát valamilyen szerephez, ilyenkor teljesen csupasszá válik a lelketek is, és felmerülnek olyan kérdések, hogy…

• …vajon tényleg szeret olyannak, amilyen vagyok?
• …el tudom viselni ennyi ideig magam mellett?
• …mennyi énidőre van szükségem?

Tudni szeretnétek, melyik 3 helyen szakít a legtöbb pár? Kattintsatok ide! >>> 

Forrás:

Unsplash

A szüleinket és a testvéteinket nem választhatjuk meg. A család a csomag része, ezt el kell fogadni. Sokat elmond a párotokról az is, ahogyan a családban mozog, ahogy a családi dinamikában részt vesz. Érdemes megfigyelni, hogyan beszél a családtagjaival, milyen konfliktusokat vállal fel, mire hogyan reagál. Természetesen csak ezek alapján dönteni arról, hogy milyen partner. Ha a családdal kapcsolatban komoly fenntartásaitok vannak, akkor az még sok konfliktust szülhet, erre készüljetek fel. Ha viszont minden élhetőnek tűnik, akkor sokkal könnyebb dolgotok lesz a jövőben.

Mikor mondja ki végre, hogy szeret? Lehet, hogy mindenki erre vár a kapcsolat elején, mégis érdemes a szeretlek! szó mellett másra is figyelni. Mennyire fejezi ki az érzelmeit? Mennyire tud őszinte lenni? Mennyire fél a közelségtől? Mennyire bízik meg bennünk? És természetesen ezeket a kérdéseket érdemes fordítva is feltenni.

Öt mondatot tudunk, ami többet jelent annál, hogy: Szeretlek! Melyek ezek? Kattintsatok ide >>>

A bizalomról sokat elmond, mennyire engedjük szabadon a párunkat, mennyire aggódunk azon, ha a haverjaival sörözni megy, vagy a lánybarátaival találkozik. Az egészséges féltékenység általában jelen van a kapcsolatban, de ha ennél több is megjelenik, akkor ott érdemes egyrészt önvizsgálatot tartani, másrészt a kapcsolat dinamikáját elemezni.

Legyen a párkapcsolat egy szék, a négy lába pedig… tudjátok, mik azok?

Sokan mondják, a párkapcsolat olyan, mint egy szék négy lábbal, melyek nem mások, mint a stabil párkapcsolat alappillérei: a hűség, szövetség, közös célok és a szeretet.

A cikket ide kattintva >>> olvashatjátok tovább.

A 5 dolog, amit az első évben minden boldog pár átél bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Nem lehet kifogás, hogy valaki férfiból van!

Forrás:

Depositphotos

Azt hiszem, nem kell bemutatni azokat a férfiakat (már tisztelet a kivételnek), akik nem igazán segítenek be az otthoni házimunkába. Gyakran megesik, hogy annyira fáradtak vagyunk, hogy a mosogatás nem az első dolgunk, ha hazatérünk, vagy két büfiztetés között nem ezt választanánk kikapcsolódásnak. Ha pedig megemlítem, hogy akár a párom is elmosogathatna, de sosem teszi, mindjárt jön is a válasz: jó, de hát ő férfiból van!

Férfiként ő is kávézik reggel, és megeszi az ebédet, ami után nem egy koszos edény marad a konyhában. Miért gondolja bárki is úgy, hogy ezt csak a nőnek kell elvégeznie?

De ha így állunk, akkor ott vannak a „férfimunkák”, teszem azt egy villanykörte csere, vagy felfúrni a falra egy szép képet, esetleg levinni a szemetet. Kérdem én, miért kell ezekre az apró dolgokra is napokat, vagy akár heteket várnunk? Ja igen! Mert ő férfiból van! Szóval akkor nekem sem kell főzni vagy takarítani? Érdekes, hogy visszafele ez nem működik…

Ez a mondat méreg lehet egy párkapcsolatban.

Forrás:

Unsplash

Annyit változott a világ, a nemi szerepek, és mégis ez a mondat mindig valahogy betalál, és egyáltalán nem vagyok képes elfogadni. Miért tekinthető mentségnek az, ha valaki férfi? Így is rengeteg privilégium jár nekik, és akkor még egymást közt is csak elengedjük a lustaságukat, vagy a sértettségünket azért, mert férfiból van?

Valahogy ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ha éppen fiam születik, akkor majd ezt a példát látja ő is, és ezt egyáltalán nem szeretném. Nem azt mondom, hogy minden férfit egy házitündérkévé kell varázsolni, csak azt, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyekbe nekik is be kell segíteni otthon, és ezek alól a kötelezettségek alól nem mentesülhetnek, csak azért, mert férfiak…

Sajnos ezek a sztereotípiák nem fognak olyan könnyen a feledés homályába merülni, de egyet megtehetünk: ne keressük a mentséget. Amíg lesznek olyan nők, akik lerendezik azzal, hogy: Mit vársz tőle? Pasiból van! Addig bizony ők ki fogják élvezni a helyzetet a kanapé kényelméből, míg a párjuk rendbe teszi a házat.

A Most mit vársz tőle? Férfiból van! – Ez nem kifogás! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Hálás vagyok ezért az érzésért. Tinédzserkoromban csak álmodtam róla, hogy nem csak a könyvszereplőimen keresztül fogom majd érezni ezt a megfoghatatlanul szép érzést, hanem lesz majd olyan valaki, aki majd kiváltja belőlem. Aztán lemondtam róla, amikor elváltak a szüleim. Azt is elfelejtettem, hogy valaha akartam ilyet érezni. Azt gondoltam, ez az érzés nem létezik, csak valaki kitalálta, hogy az élet forogjon a maga kis körforgásában.

Szüleim válása után nem nagyon hajtott semmi. Pont úgy mozogtam, mint azok a gépezetek, amelyek azóta járnak, amióta elindították őket. Nyikorgón, kötelességtudóan, automatizáltan. Meglepő, hogy egy válás átélése mennyire darabokra szed. Elveszi a hitet, kitöröl egy időszakot az életedből. Kihúzza a lábatok alól a talajt: összeomlik egy stabilnak hitt világ. Utána nehéz hinni bármiben is.

Mi az az #egyperces?

Fiktív történetek, amelyeknek van valóságalapja. Magamba szívom őket az utcán, a villamoson, a tanítási gyakorlaton, a szerkesztőségben, Budapesten és vidéken. Majd átdolgozom és elmesélem, hogy elgondolkodjatok, elgondolkodjunk, sírjunk, nevessünk.

Az összes #egyperces írásomat ide kattintva olvashatjátok.

Aztán jöttél te. És együtt felépítettünk egy új világot. Újra képes voltam hinni abban, hogy jó helyen vagyok valaki mellett. Ezt érzem minden mozdulatodból: amikor a derekamra teszed a kezed, vagy amikor a mosolyoddal kisimul a bennem összekócolódó csomó. A tetteidből, mint amikor megléped a fontos lépéseket, az olyanokat, mint a költözés. Amikor szavak nélkül is tudod, mi a bajom. Kérés nélkül teszel meg értem dolgokat.

És ilyenkor azt érzem, együtt lélegzünk, de nem szívjuk el egymás elől a levegőt. Azt érzem, a másik felem vagy, de közben tudom, hol vagyok én. Egyre gondolunk, de hallom a saját gondolataimat is.

Egyszerűen csak jó helyen vagyunk egymás mellett.

A Azt érzem, együtt lélegzünk, de nem szívjuk el egymás elől a levegőt bejegyzés először Vous-én jelent meg.