Szimpatikus vagy sem?

Különösen nagy jelentőséggel bír az első benyomás a mai világunkban, amikor a sietség, a gyors találkozók, a pillanatnyi reakciók a jellemzőek: sokszor nincs idő alaposan megismerni a részleteket valakivel kapcsolatban. Talán nem is sejtjük, de az első benyomás megléte egy evolúciós képességünk: felmérni, hogy adott személy veszélyt jelent-e ránk vagy sem. Természetesen ez a jelenünkben már nem szó szerint értendő, de az biztos, hogy akár egy tizedmásodperc is elég arra, hogy az agyunk kialakítson egy képet arról, hogy az újonnan megismert ember társaságát biztonságosnak találjuk-e.

De mi alapján alakul ki bennünk a szimpátia? Számos hétköznapi tényező tesz valakit megnyerővé, ezeket a momentumokat pedig nagyban befolyásolja, hogy számunkra melyek a legfőbb erények. Például: ha valaki nehezen tolerálja a késést, számára az első találkozóra csúszva megérkező partner biztosan nem tiszta lappal indul, és bármilyen kedves vagy udvarias személy is, a kezdeti benyomás róla negatív, hiába nem történt meg még a találkozás.

Forrás: Canva

Ha mégis zökkenőmentes a megérkezés, akkor igazán nagy jelentősége lehet a bemutatkozásnak: az érthető, megfelelő hangerejű, de semmiképpen sem harsány üdvözlés mindenképp szimpatikus. Csakúgy, mint a kézfogás, amely határozott, de nem szorongató, és amelyet szemkontaktus kísér. Mindenkinek lehet nehezebb napja, vagy épp kihívásokkal teli életszakaszai, azonban, akivel most találkozunk először, az nem tud az esetleges problémáinkról. Ezért bármilyen morcosak, vagy feszültek is vagyunk, az új találkozáshoz próbáljuk minden esetben kedvesen és nyitottan hozzáállni.

Sokat közvetít rólunk testbeszédünk, és nem szükséges szakértőnek lennie a másiknak ahhoz, hogy rossz benyomást keltsünk benne mimikáink, gesztusaink, testtartásunk által. Hiszen ezek tudat alatt is hatnak beszédpartnerünkre. Azonban a jó hír, hogy odafigyeléssel alakíthatunk rajtuk, és talán egy rosszabb napon ez a fajta tudatosság nemcsak kívül, de belül is oldó hatással lesz ránk. A kedves, visszafogott mosoly mindenképp megnyerővé tehet.

Emellett figyeljünk arra, hogy az asztalnál ne éppen szemben, hanem inkább 90 fokos szögben foglaljunk helyet: előbbi gyakran feszültségkeltő hatású, utóbbi nyitottabb, bizalmasabb légkört teremt. A lábunkat, kezünket pedig ne zárjuk össze, mert tartózkodó magatartásra utal.

A külső is számít

Az, hogy a külcsín is befolyásol, semmiképpen ne gondoljuk az emberi hiúság vagy felszínesség indikátorának. Ez egy természetes jelenség, és nem feltétlenül azt jelenti, hogy a hajunk, vagy a szemünk színe kelt majd szimpátiát vagy ellenszenvet a másikban. A külső kapcsán a leginkább befolyásoló tényezőkre ugyanis hatással lehetünk: ide tartozik az ápoltság, a kisugárzás, a nyitottság, valamint a mosoly.

Az önazonosság persze itt is lényeges: egy találkozó kedvéért nem szükséges vastagon sminkelni vagy frizurát csináltatni, ha egyébként nem szoktunk. Azonban a tiszta köröm, az ápolt bőr és haj, a vasalt, számunkra előnyös ruhadarabok viselése, vagy a megpucolt cipő mind lényeges alakítói a rólunk szerzett első benyomásnak.

Akadnak persze jellemzők, amelyek egy kényelmetlen ruhadarabbal ellentétben, nem csak egyetlen találkozásra hatnak ki. A nem szívből jövő, őszinte mosoly például hosszú távon visszaveheti az önbizalmat. Ezért ha nem vagyunk elégedettek a fogsorunkkal, inkább takargatjuk a szánkat, szégyenlőssé tesz minket, akkor ne féljünk: vágjunk bele a megfelelő fogászati kezelésbe, fogszabályozásba. A mosolytervezésre ma már számos lehetőség adott: nézzünk utána, mert az egészséges magabiztosság a legmegnyerőbb benyomás.

Adjuk önmagunkat, ez mindig beválik

Attól, hogy az alapvető illemszabályokhoz, tanácsokhoz alkalmazkodunk, még semmiképpen nem kell olyan helyzetbe kényszeríteni magunkat, amely kényelmetlen számunkra. Ugyanis ha nem komfortos a szituáció, azt azonnal megérzi a partner, aki nem biztos, hogy pontosan tudja, mi áll a zavar, szorongás hátterében, és esetleg saját személyének tulajdonítja a negatív jeleket. Emellett ha hosszú távon tervezünk például munka kapcsán, úgyis együtt kell működnünk majd a jövőben, és felesleges olyan arcunkat mutatni, amely nem önazonos.

Tehát a legjobb, mint annyi más dolog kapcsán is az életben: az arany középút. Adjuk a valódi személyiségünket, miközben igyekezzünk kedvesen és nyitottan hozzáállni a másikhoz, hogy ő is felszabadult arcát mutathassa felénk! Próbáljunk magabiztosak lenni – ha ezt például egy nem tökéletes mosoly visszaveti, gondolkozzunk el a mosolytervezés lehetőségén –, de ne legyünk arrogánsak! A tudatosság és ösztönösség egyensúlya pedig biztosan széppé varázsolja velünk kapcsolatban is azt a bizonyos első benyomást.