„Ha a híradóban azt hallom, hogy kutyás hír jön, azonnal elkapcsolok, mert nem bírom. Soha, semmilyen körülmények között meg nem nézném a Hatchit, mert tudom, miről szól, és anélkül, hogy egy kockát is láttam volna belőle, már sírok is, elég, ha csak rágondolok.
Ma egész nap úgy lavíroztam a neten, hogy sehol se bukkanjon fel a mészárlásról egy kép, videó sem, erre most azt kérték tőlem, hogy kommentáljam a dolgot.
Kiskutyák várják a halált
Nem tudok mit mondani, nincsenek rá szavak, láttam a képeket, olvastam a részleteket… A legjobban az a fotó kavart fel, ahol egy ketrecet láttam, benne egy rakás kiskutyával, akik egymás hegyén-hátán, rémült arccal várják, hogy a fesztivál elhozza számukra a halált.
Hőség ellen kutyamészárlás?
Kínában több száz éves hagyománya van a kutyahús fogyasztásának. Sokan vannak, szegények, nincs más étel… próbálom nyugtatni magamat, vagy legalább minimális értelmet találni ebben az egész felháborító barbárságban. Aztán olvasom, hogy a kínaiak azért eszik a kutyahúst, mert úgy tartják, hogy segít könnyebben elviselni a nyári hőséget. Na, most lettem rosszul…
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
