Ismeritek az érzést, amikor gyerekként valami olyat csináltatok, amit nem is lett volna szabad? Annyira jó volt, ugye? Később pedig ezek a csintalanságok legálissá váltak, és mára már kényünk-kedvünk szerint elkövethetjük őket. De lehet, hogy már nem is annyira izgalmasak?

Emlékeztek, amikor ki lett adva, hogy 8 óra után villanyoltás és alvás? Ti pedig a takaró alatt vagy a csukott ajtó mögött még órákig ébren játszottatok a kedvenc játékotokkal. De jó is volt! Na de mi van ma? Ma bizony egy-egy fáradt nap után már jólesne akár 8 órakor is aludni, ehelyett még van, hogy ilyenkor is dolgoztok.

De bizony, hogy baj! Régen ezért nem kaptunk dicséretet. Pedig mi ettől éreztük magunkat igazán nagylánynak, milyen izgalmas is volt egy barátnős délután után lekésni a buszt és egy későbbivel menni. Ma meg teljesen borul a napunk, idegesek leszünk, és azonnal újratervezünk, ha az orrunk előtt megy el a busz.

Este 6 után cukrosat? Isten ments! Pedig régen de jól is esett a tiltott cukros üdítő, főleg, amikor azt mondták, hogy ne igyunk, mert nem fogunk tőle aludni. Na, akkor volt csak igazán finom!

Mennyire borzasztó volt, amikor a finom ebéd után következett az alvásidő. Hiszen még úgy játszottunk volna, mesét néztünk volna, vagy bármit, csak aludni ne kelljen. Ma meg… Nincs is jobb, mint délután teli hassal kidőlni. Főleg, hogy ez már csak a hétvégéken adatik meg, máskor csak sóvárogva gondolunk vissza az irodában ezekre a csodás pillanatokra.

Hú, de nehéz is volt megállni eső után, hogy ne ugorjunk bele a legnagyobb pocsolyába, ugye? Na jó, ne túlozzunk, nem volt nehéz, hisz mindig beleugrottunk, édesanyánk nagy bánatára. Hallom is a fülemben: „Oda a tiszta ruha, most megint moshatjuk ki a kabátodat” és társai. Szegény, ma már annyira átérezzük ezt. Hisz ki akarna vizesen, koszosan hazavánszorogni bárhonnan is? Főleg azzal a gondolattal, hogy csináltunk magunknak egy pluszházimunkát.