Létezik az életünkben az a történet, amelyet soha, senkinek sem mesélünk el. Vagy elmesélnénk, de barátnak, ismerősnek nem akarunk. Akkor jön a képbe Marco, aki a kimondott és kimondatlan kérdésekre is válaszol, tükröt tart. Most épp Marikának. Hogy ne legyen lekvár.
vous - 2015.07.16.
Szia, Marco!
Van egy férfi, akibe hihetetlenül beleszerettem. Elég messze lakunk egymástól, így keveset találkozunk. A heves vitáink ellenére, amit valójában mindketten imádunk, nagyon jól kijöttünk egymással, ha épp együtt voltunk. Amikor először találkoztunk, le is feküdtünk egymással és életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz valakivel a szex.
Amikor kimentem a konyhába és pár percre rá visszamentem hozzá, máris letámadott, hogy költözzek hozzá, hagyjam ott az egyetemet, felvesz titkárnőnek, csak legyek vele. Én akkor elutasítottam, hiszen nem ismertem… és az egyetemet be akarom mindenképp fejezni. Viszont valami megromlott… nem tudom, hogyan… de nem engedett egy adott pontnál közelebb magához, és mindig azt mondta, hogy a volt barátnője miatt. El akarta venni… viszont a lány sok mindent eltitkolt előle.
Ma úgy döntöttem, hogy megpróbálom helyrehozni a kapcsolatunkat és elmondtam neki, hogy akarom ŐT. Erre az volt a válasza, hogy nagyon bír engem, de nem akar kapcsolatot.
Szóval a konkrét kérdéseim:
- Lehet, hogy én rontottam el?
- Mert megijedtem az elején?
- Mit gondolsz?
- Helyrehozható?
Minden rendben, ne aggódj. Van egy pasid, aki tök messze lakik. Hibátlan. Ritkán jön, viszont akkor hevesen vitázik. Szuper. Nagyon bír egy pontig. Ez is jó. És még kapcsolatot se akar. Ahh, uhh, ohh. Kitűnő választás. Ráadásul már az első szex után kéri az indexed. Mecsoda nagy tanár. Sőt. Vissza sem adná. Megvéd tőle. Nehogy már zavarodban összevissza diplomázz. Egy hős. Egy igazi férfi, nem valami mázolmány. Érti és érzi, mit akarsz. Helyetted is ondolál.
Édes élet, jaj, min vacillálsz? Ha övé vagy, titkárrá tesz. Asztaltól ágyig segíted. Ágyéktól szájig asszisztálsz. Érted már? Ne ugrálj. Vállald be, légy az övé és hűs ölében kapirgálj.
De van másik út is. Az rövidebb. Mondd neki, hogy viszlát. Meg hogy mással járjon kanosszát. Vagy palotást. Vagy tök mindegy, mit, csak téged hagyjon és menjen már.
Mert a hajára ken.
S rajta ragadsz örökre.
Nem leszel finom íz soha többé már.
Az meg kár.
Szóval lépj.
Le.
Te lány.
Kérdéseidre a válaszok pedig:
- Lehet, hogy én rontottam el? – Nem.
- Mert megijedtem az elején? – Nem.
- Mit gondolsz? – Semmit.
- Helyrehozható? – Nem.
Üdv.:
Marco
