Vajon tényleg be tudjuk vonzani, amit nagyon akarunk? A válaszom, igen, ha hajlandóak is vagyunk érte tenni – azonban áldás csak azon lesz, ami egyezik az isteni tervvel. Nem elegendő csupán a zöld gyertya meggyújtása, hogy bevonzzuk általa a gazdagságot, és az is kevés, hogy eljárunk szeánszokra, ahol majd teremtünk.
Akadályok kellenek, amelyek legyőzésével a lélek kompetenssé válik. Az akadályoktól sokan félünk. Pedig maga a félelem a legnagyobb akadályunk. A félelem pedig legtöbbször a jövőre irányuló érzés.
Sokszor teszik fel nekem a kérdést, hogy „mikor lesz már jobb, én már annyi akadályon, nehézségen túl vagyok és évek óta semmi változás, pedig már nagyon szeretném, hogy jobb legyen”. Ilyenkor legtöbbször az a kérdés, hogy vajon látunk-e az akadályon túl, vagy csak az akadályt látjuk? Az akadály mellett megbúvó kis virágot vajon észrevesszük-e még? Ha elfelejtettünk örülni az élet apró dolgainak, meg kell tanulnunk újra örülni. A csodák úgy születnek, hogy az akadályokat arrébb tesszük.
Ne a máséra vágyakozzunk
„A másiknak sikerült, nekem miért nem?” Amikor a másikéra vágyakozunk, nem a saját utunkat járjuk. Mindenki útján ott vannak az akadályok, mindenki képes rá, hogy legyőzze azokat akkor, amikor készen lesz rá. Mindenkinek meg kell találnia, mi az ő útja és meg kell tanulni járnia rajta.
A legyőzendő akadályokat a születési horoszkópunk Szaturnusz helyzete képviseli a legerőteljesebben. A félelmeink gyökerét legtöbb esetben az önérvényesítésben, a birtoklási vágyban, az intellektualizálásban, a gyermekkorból jövő tapasztalásokban vagy a kishitűségben, az intimitásban, a kívülállóságban és a tehetetlenség érzésében kereshetjük. Ha megtaláljuk a falakat, amelyeket a félelmeinkkel magunk köré építünk, lebonthatjuk könnyedén. Ezek megtalálásában az asztrológia nagy segítségünkre lehet.
Nem óvhatod meg a sorsától
Gyakran elkövetjük az a hibát, hogy másokat akarunk megóvni valamitől. Mindenki a saját harcát vívja, ne akarjuk ezt elvenni tőle. Ezzel az önbecsülését vesszük el, és a hitet, hogy képes a csodákra. Mások helyett nem harcolhatunk és mások sem harcolhatnak helyettünk. Ez nem szeretet. De amikor a másik épp a saját csatáit vívja, ott lehetünk mellette szeretettel, bármi is lesz az eredmény.
Vannak azonban olyan leküzdhetetlen akadályok, amelyek tények: ha almafának születtünk, nem lehetünk körtefa.
De az, hogy mit hozunk ki az almafából, már rajtunk is múlik. Az, amihez kapcsolódni tudunk, az lehetséges, mert áramlatban vagyunk vele. Aki az útján jár, annak határ a csillagos ég. A bolygók ezt az áramlatot segítik. Nem akadályoznak minket, hanem segítenek abban, hogy megmutatják, hol lehetünk még erősebbek, még jobbak, hogy még több lehetőséghez hozzáférhessünk.
Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti. Ami valótlan, az nem létezik.
(A csodák tanítása – Bevezetés)
