Az életben nincsenek fekete-fehér dolgok, és míg a mások életét hajlamosak vagyunk sokkal könnyebbnek vélni a sajátunknál, mindenkinek megvan a saját keresztje, amit cipelnie kell. Van, akinek látványos a terhe, van, akinek nem, de mindenkinek vannak. És mivel nincsenek tiszta szituációk, el kell azt is fogadnunk, hogy a mérleg nyelve egyszer-egyszer jobban kileng. Főleg, ha lefelé. De az biztos, csak így van értelme a másik oldalnak is.
Úgy szép az élet, ha zajlik
Az, hogy ki hogyan éli meg kudarcait, sikereit vagy épp a monoton hétköznapokat, egyéni adottság, amire a környezet és a család is erős befolyással bír. És lehet persze némileg alakítani is. Én például valamiért annyira nem szeretem ha “csak úgy” rutinból eltelnek a napjaim, a heteim, hogy ha azon kapom magam, hogy semmi nincs, ami inspirál, hogy letargiába, unalomba süllyednék. Ettől aztán máris pánikolni kezdek, így duplán rosszul érzem magam. És mivel nagyon utálom ezeket a napokat és türelmetlen is vagyok, azonnal azon kezdem törni a fejem, hogyan rángathatnám ki magam a nihilből. Néhány napnál nem adok többet magamnak. Első könyvemet is ezért kezdtem írni.
Míg mások hajlamosak sokáig magukban tartani sérelmeiket, én hajlamos vagyok inkább gyorsan átrágni magam rajta vagy akár még a szőnyeg alá is seperni, mert nem szeretek szenvedni.
A mérleghinta az más
Mindenki életében, kapcsolatában vannak érzelmi hullámvölgyek. Vannak azonban olyanok is, akiknél az amplitúdók sokkal nagyobbak, sokkal intenzívebbek és gyakorta az okuk is megmagyarázhatatlan. Az emberek körülbelül 1 százaléka szenved bipoláris betegségben, ők azok, akik néha hetekig-hónapokig lehangoltsággal, depresszióval küzdenek, majd mindezt feledve elképesztően feldobott állapotba kerülnek. Amolyan enyém a világ, ide nekem az oroszlánt is életérzés keríti őket hatalmába. Akinek volt a családjában mániás depresszióval küzdő, az nagy valószínűséggel sokkal hajlamosabb maga is az érzelmi labilitásra. Egy tanulmány szerint a családi halmozódás nagyjából 8–18 százalékos.
Csak jókedvem van
Ha valaki nagyon lehangolt, azt nemcsak saját maga, de a környezete is észreveszi. Ha viszont valaki túlzottan pörög, azt már kevésbé, kivéve persze ha előtte még semmi értelmét nem látta az életének. Bár egyes vélemények szerint ez az állapot javítja a teljesítményt, az ezzel járó kiégés is borítékolható. A mániás ember mindent meg akar oldani, izgatott és érzelmileg felfűtött állapotba kerül, amikor könnyen felelőtlen dolgokat, kijelentéseket tesz.
A túlzott költekezés még a legenyhébb tünet lehet, de vannak, akik ezekben az életszakaszokban könnyelmű szexuális kalandokba keverednek, szerencsejátékoznak, nem kellően átgondolt pénzügyi manőverekbe fognak.
Mivel azonban a mánia szorosan kapcsolódik a depresszióhoz, sok a hasonló tünetük, így például az ingerlékenység, a düh, az álmatlanság vagy épp az esetleges dühkitörések.
Honnan láthatjátok, ha valaki mániákussá válik:
Művészeknél gyakoribb?
Több tanulmány is foglalkozott már azzal, hogy vajon gyakoribb-e a bipoláris zavar a művészek között. Egyértelműen nem igazolható az összefüggés, de tény, hogy az érzelmileg érzékenyebb alkotók között sok a mániákus depresszióval küzdő. A pszichiáterek utólag többekről bizonyossággal állítják, hogy ebben a betegségben szenvedtek. Robert Schumann családjában például többen is öngyilkosságot követtek el depresszió miatt, és a zseniális zeneszerzőnél is korán megjelentek a szélsőséges hangulatváltozások. A betegsége miatt – amit akkoriban még nem tudtak hatékonyan kezelni – végül fiatalon, egy elmegyógyintézetben halt meg, konkrétan éhen, miután szinte semmit nem evett. És ma már az is kétségtelen, hogy Van Gogh és Michelangelo is bipoláris zavarban szenvedett, csakúgy, mint Andersen, Beethoven, Kurt Cobain és Marilyn Monroe. Britney Spears és Robbie Williams életét szintén csak a gondosan adagolt gyógyszerkészítmények tartják egyben.
Nem gyógyítható?
A bipoláris zavar krónikus betegség, amiben jobb és rosszabb időszakok váltják egymást, de egyelőre úgy tűnik, egy életen át vissza-visszatérnek a tünetei. Amikor az orvosi kezelés alatt állók kezdik jobban érezni magukat, hajlamosak abbahagyni a gyógyszer szedését, ami aztán gyakran az állapotuk erős romlásához vezet. Az érintettek sokszor nem képesek egyedül kontrollálni betegségüket, a család, a barátok sokszor hamarabb észreveszik a kibillenéseket, de azt is fontos tudni, hogy megfelelő terápiával a bipoláris zavarral küzdők teljes értékű életet élhetnek.
