Pedig a szeplő kifejezetten édes tud lenni: bájossá teszi az arcot, különlegessé, egyedivé, széppé. Nekem is van, igaz, nem olyan sok, de akad. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem próbáltam megszabadulni tőlük, mondjuk sminkes praktikákkal, de a smink nélküli hét arra is megtanított, hogy a természetes és a szeplős is lehet szép.
Ezért is örülök annak a kezdeményezésnek, amit Brock Elbank fotós indított. Szeplős embereket fotóz és keres képsorozatához. Elmondása szerint mikor még Sydneyben élt, szombatonként egy focicsapatban játszott. Ott találkozott először egy 10 éves fiúval, Lloyddal, akinek az arcát teljesen beborította a szeplő.
Nagyon intenzív volt a látvány, nem tudtam levenni róla a szemem. Megkérdeztem, csinálhatok-e róla képet. Ez volt a kezdet.
– mondta. Akkor nem volt ideje végigvinni a projektet, ezért most szánt rá időt és energiát. Én pedig csak bólogatni tudok, mert szerintem ezek az emberek gyönyörűek. A szépséghibák mind imádnivalóak, emlékeztek? Mi fellebbentettük a fátylat a miénkről, tegyétek meg ti is!
