Rám tört hát a honvágy, hiányozni kezdett a vidék, a kis falum, Mórockarcsa. S hogy mi hiányozhat egy kicsi faluból? Ó, nem is gondolnátok, mennyi minden! Az alábbi dolgok például nagyon!
A földillat és a levegő
Vidéken a föld illata annyira sajátos és igazi, nehéz illat, hogy nem lehet elfelejteni. A fekete termőföld igazi kincsnek számít, emlékszem még a gyerek méretű kezeimre, amik beletúrtak, majd riadtan kitépik belőle magukat, mert felvillan egy giliszta sikamlós teste. Anyám órákig sikálta utána a körmeimet fürdéskor, annak mondjuk nem örültem. De melyik gyerek szeret fürödni kötelező jelleggel?! A levegő is másabb, mint Pesten. Benne van a Duna illata, a földé, a környező fáké. Egy fuldokló szmogos nap után szívesen harapnék az otthoni levegőből.
Mindenki ismer mindenkit
A furcsa az, hogy akkoriban, mikor ott éltem, megőrültem ettől, most azonban hiányzik. Átszólni a szomszédnak, áthívni sütögetni, átugrani egy pitével a falu végi ismerőshöz. Hiába, azért ez a nagy Pesten csak a kertvárosokban van így.
A budapesti vidék
Hahó, bizony ám, Budapesten is van vidéki élet, méghozzá a kertvárosban, ahol Emcsi született. ,,Tudjátok, amit a belvárosi vagányok már csak ‘vidéknek’ hívnak. Szerintük itt már sárga buszok járnak, csirke- és disznótartás van minden udvarban és ismer mindenki mindenkit” – írja Emcsi, ha pedig kíváncsiak vagytok, mi zajlik egy kertvárosban, és hogy mennyire olyan, mint a Lila akác köz, akkor olvassátok el a teljes cikket itt!
A terasz
A hintaággyal. A kucorgós reggelek – akkor még – kakaóval, teával és sok-sok órányi távolbameredéssel, fejemnél a muskátlikkal teli virágcserepekkel. Léleknyugtató pillanatok voltak ezek, melyeket a mostani, pesti teraszon is igyekszem újraélni, de tény: a kettő nem ugyanaz.
A kert
A saját művelésű kert, fóliákkal, ahonnan ha megéheztem, felszedtem egy répát, megmostam a csap alatt, és már ehettem is. Mennyire más íze volt az ottani paradicsomnak, paprikának, mint a boltinak! Ó, azok a kukoricafosztások és -szedések, amikor én is a traktoron ülve zötyögtem be a kukoricásba. Mindig féltem, hogy elveszek, és összekaszaboltak a levelek, de most cseppet sem bánnám, ha újra átélhetném ezeket.
Biztonságos bringázás
Míg Budapesten szerintem öngyilkos ötlet bringázni, vidéken nyugodt szívvel hódoltam eme hobbimnak. Igaz, így is csináltam pár ufó-gabonakört, de azért hír nem lett belőle. Ha hazajutok, jó időben mindig teszek pár kört, és élvezem, ahogy az arcomba csap az otthoni szél.
Nektek mi hiányzik vidékről?
