Nyilván nem figyelünk magunkra eléggé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a legtöbb ember csak akkor megy orvoshoz, amikor már baj van. A nők esetében a mellrák az, amit érdemes lenne minden évben leellenőriztetni, mégis sokan kihagyják. A Hello Giggles oldalán olvastam egy lányról, aki elmesélte, milyen is volt, amikor azt hitte, rákja van. Gondoltam, én is leírom a saját élményemet.
Egyszer nekem is volt egy dudorszerűség a mellemben. Sokszor fájt, és időközönként nagyobb is volt a megszokottnál. Azonnal a legrosszabbra gondoltam, az a típus vagyok, aki minden problémánál azonnal elkezdi ásni a sírját. Lepergett előttem az élet is, tényleg kész agybaj volt. Aztán elmentem orvoshoz.
Nem, nem daganat volt a mellemben, csak az egyik tejmirigyem gyulladt be. Aztán fogamzásgátló szedésével teljesen el is tűnt, nem fáj, már csak az emléke maradt meg. Viszont belegondoltam, hogy mi lehet azokkal, akik nem éreznek semmi fájdalmat, nincs tünetük, de netalántán mégis betegek. Ráadásul „jó szokásukhoz” méltóan nem mennek el szűrésre, és csak akkor veszik észre, hogy nagy a baj, amikor már nem lehet mit tenni.
Lányok, én mondom nektek, menjetek el szűrésre. Mielőtt megtaláltam volna a „daganatot” magamon, még a gondolat se fordult meg a fejemben, hogy esetleg rákom lehet, pedig nem kizárt, bárkivel bármilyen korban előfordulhat. Az életünk megér annyi hercehurcát, hogy egy évben egyszer elmegyünk ellenőrzésre, ahol megnyugtatnak, nincs semmi bajunk. Vagy éppen időben észreveszik a problémát, amit így időben lehet orvosolni. Figyeljétek testetek minden rezzenését, mert azokra válaszolni kell. Sűrűn végezzetek magatokon is teszteket, ha éppen fürdés után vagytok, és nincs rajtatok melltartó, masszírozzátok át alaposan a melleteket, és ha éreztek valamit, bármit, ami furcsa, ami elváltozás, azonnal irány az orvos. Ennyit megér!
