A közösségi média egyik leghíresebb alkalmazása május 30-a óta gondoskodik arról, hogy olyan nők történetét ossza meg, melyek nem a megszokott divatmodellek képét tükrözik és hogy szétkürtöljék a világnak, van még hely a #RunWayforAll kezdeményezésükben – olvashatjuk a Huffingtonpost oldalán. A hetet Mama Cax, haiti blogger indította, akinek 18 éves korában amputálták a lábát.
A RunWayforAll minden olyan tinédzser érzését képviselteti, aki kinyit egy magazint vagy megnéz egy divatbemutatót.
– mondja Mama Cax, aki valójában soha nem gondolt arra, hogy modell legyen. Nemcsak azért, mert nagyon kevés fekete nő szerepel a divatmagazinok címlapján, hanem mert amúgy is úgy nőtt fel, hogy nem sokat tudott a divatiparról.
A modellkedéssel azt remélem, hogy meg fog változni a szépség fogalma, hisz az emberek nagy része nem úgy szép, ahogy az a nagykönyvben szerepel. Nem kell ahhoz nullás méretű ruhákat hordani és virgácsokon sétálni, hogy szépek legyünk.
A második napon Shaun Ross állt modellt, akiről tudni kell, hogy ő volt az egyetlen albínó férfimodell, amikor 10 évvel ezelőtt elkezdte pályafutását.
Emlékszem, hogy amikor elkezdtem a karrieremet, minden modell ugyanúgy nézett ki. Azonban így tíz évvel később már hatalmas lehetőségeket látok a szépségiparban, hisz olyan modellek is feltűntek, akik velem együtt harcolnak a sokszínűség mellett.
A következő egy francia modell volt, Clémentine Desseaux, aki most New Yorkban él és dolgozik. Mindig nagyobb és magasabb volt másoknál, ráadásul a szeplői is sokáig zavarták. Aztán jöttek a plus-size modellek és úgy gondolta, ki kell próbálnia a modellkedést. A méret és a megjelenés nagyon fontos volt számára fiatal korában, de mára már reméli, hogy ő volt az utolsó generációja azoknak a nőknek, akik így gondolkodtak.
Londone Myers folytatta a sort, akinek nagyon nehéz volt úgy felnőnie, hogy közben Cindy Crawforddal hasonlította össze magát.
A RunWayforAll jelenti azt a világot, amiben nincsenek színek és megkülönböztetések.
